Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)

13. fejezet: 1596-1599 - 1599. márcz. 21.—29. Fehérvári országgyűlés

A nemesek házuk szükségére kapnak elegendő sót, gabonájuktól vámot és harminczadot nem fizetnek s a hadsereg számára szállított élés is vámmentes. Intézkedtek a kisebb hatalmi ügyekben, elrendelék, hogy a kimondott ítéleteket egyszerű fejedelmi parancscsal ne lehessen felfüggeszteni. A pusztult helyek adója leszállíttassék. Az adóhátralékos parasztok elfogassanak. A hadak ne zsaroljanak a szegénységen. Az árúk limitatiója tartassék meg. Székely-Vásárhelynél a Maroson csináljanak hidat. Facsát a lugosi bán alá rendeltetett, Szabad hajdút senki se tarthasson. Elrendelék, hogy a fizető mesterek megszámoltassanak. A rendek kérték Zsigmondot, hogy Bocskay és Náprágy zászlós uradalmait (Görgény, Gyalu) a többi nemesi birtokokkal egyenlő teherviselés alá vonja. E czikket a fejedelem az ő távollétükben nem akarta megerősítni. Elhatározák tehát, hogy az visszajövetelük után történjék meg. Az urak és nemesek szolgái ingyen ne élősködjenek a szászokon. Mialatt a rendek e czikkeket készítették, Zsigmond is elhatározá végrehajtani lemondását. A bibornok nem kevéssé rettent meg ez elhatározásán s minden áron le akarta beszélni. Zsigmond vele szemben is ugyanazt az eszközt használta, melylyel korábbau Rudolf megegyezését kicsikarta: valakit a nemesek sorából fogok, mondá neki, fejedelemmé választatni s azt mindketten megbánjuk J). Midőn végre beleegyezett, márcz. 17-én 2) kezén fogva a rendek közé vezette. Itt kijelenté előttük, hogy lemond. Megúnta úgymond az uralkodást, magánéletbe akar vonúlni. Látja, hogy a német nem segíti meg, ő pedig nem akarja megszegni esküjét s nem kezdhet alkudozást a törökkel. Utódjáúl a bibornokot ajánlja 3). J) Szamosközy II. 219. a) Törvények és Irományok XLII. A Pezzennek adott utasítási bevezetése. Archiv a régi folyam II. 456. márcz. 23-ra van téve. 8) Trausch-féle Krónika I. 141. Istvánffy Lib. XXXI. 452. Szamosközy II. 220.