Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)

13. fejezet: 1596-1599 - 1599. márcz. 21.—29. Fehérvári országgyűlés

A bibornok felelt szavaira. O nem kivánt az uralomra lépni, de ha nem kerülheti el, belenyugszik. Harag és boszú nélkül fog székébe ülni s a régi gyűlölet eszébe se jut. A rendeket megdöbbenté e változás: de mindenfelől hadakkal körülvéve, nem mertek ellene szólani. Csak Kornis Gáspár és Ravazdy György próbáltak némi aggodalmat nyilvánitni, de ők is csakhamar beleegyeztek. Azután megkészítették az új fejedelem eskűformáját, meg a rendekét s a törvényeket Zsigmond elé terjeszték, ki azokat márcz. 29-én megerősíté Másnap márcz. 30-kán ment véghez a nagy templomban az eskűletétel Báthory Endre és a rendek részéről, kik előtt az eskümintát Sennyey Pongrácz olvasta fel s ezzel kapcsolatban a fejedelem beigtatása 2). A választási feltételek a bibornok esküjébe voltak befoglalva, úgy mint ez Zsigmond visszafogadása előtt szokásban volt, s ebben a jogok, kiváltságok, törvények és szokások a vallásszabadság, az arany hulla megtartására kötelezte magát. Ugyanez alkalommal a Szebenből időközben Megyesre hozott arany keresztet is kézbesítették Zsigmondnak 3). Báthory Zsigmond jövendő fentartására nézve szerződést kötött a bibornokkal: kap évenként 24 ezer magyar forintot s Buzdi, Asszonyfalva, Bogács és Ekemező dézsmáit teljes rendelkezési joggal; ezenkívül — mint hajdan Hunyady János — Besztercze vidékét 4). Minthogy azonban ez a szászok kezén volt, kik az átadást megtagadták, a bibornok-fejedelem helyette Yécset és Sajót adományozta neki, melyek Bocskay kezén voltak ugyan, de melyekért Endre Bocskayt Dévával kárpótolta 5). J) L. Törvények és Irományok XL-ik sz. a) Szamosközy II. 277. 3) L. az országgyűlés nyugtatványát Törvények és Irományok XL. b). 4) A Trauscli-féle Krónika 143-ik 1. azt írja: Zsigmond kérte, liogy »sit concessa libertás ad tempus habitandi in aliquo Transylvaniae angulo, petiit ut sibi liceat in claustro Eistricii devotionis causa ad semestre liabitare,« mi kétségtelenül csak szín volt arra nézve, hogy befészkelvén magát a városba, azt kezébe vehesse. 5) Szamosközy 232. Erdélyi Országgyűlési Emlékek. IV. g