Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)
13. fejezet: 1596-1599 - 1598. okt. 31.—nov. 1. Sebesvári országgyűlés
először szavazatj okat. Mindketten arra szavaztak, hogy nem kell a római császártól elszakadni, tartsák bíztatásokkal a törököt, addig míg az ügy el nem dől. Arra megindúlt a nyilatkozás: a tanácsurak Török, Toldy, Tahy, Huszár az el nem szakadás mellett szavaztak: a többiek a török frigy mellett voltak. Ezek közül a főispánok s Csáky István egészen fölboszankodva fölkelének s a fejedelem sátrába mentek, honnan kevés vártatva kész articulussal jöttek viszsza. Amint ezt felolvasták, Kornis Gábor egészen elszomorodva felállt s szólni kezdett. Ha feje is utána megy, kimondja, hogy istenét, lelkét s a keresztyénséget nem tagadja meg. 0 tősgyökeres ember ez országban, fiai, unokái vannak, érdekei hozzácsatolják inkább mint Bocskayt, Náprágyt s a fejedelmet, s nem ismeri el, hogy ez a gyűlés, melyben sem a szászok, sem az ország jelentékeny része nem vesz részt, ily fontos dologban dönthetne. Ok is, kik egy véleményen vannak, megírják szavazatukat, vigyék be a fejedelemnek Azután elkészíték a többi törvényeket, Megszavazák a fejedelemnek a félévi adót portánként két-két forintot. Köszönettel vették, hogy a fejedelem tekintettel hosszas táborozásokra, nem akar közelebbről országgyűlést tartani, de kérik, hogy a jövő év reminiscere vasárnapján tartson törvényszéket. Azon nemeseknek, a kik e hadjáratban nem vettek részt, jószáguk foglaltassék le 2). Ezen törvényekben közösen megegyeztek: a török vagy német frigy kérdésében mindenik pártnak külön czikke volt, melyet a fejedelem elé terjesztettek. Zsigmondot mélyen bántotta a rendek közt beállt szakadás s a többi törvényeket nov. 1-én megerősítve, és a frigy kérdését függőben hagyva, azonnal Kolosvárra utazott. Huszár pártjától küldve azonnal utána ment. Nos — kérdé Zsigmond — mit gondolsz, mit tegyünk ? — Istenre kérem felségedet, válaszolá Huszár, ne szakadjon el a kereszténységtől, s ha személye szerént nem is megy el, küldjön egy L. Huszár Péter vallomását. "-) L. Törvények és Irományok : XXXIV.
