Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)

14. fejezet: 1599-1601 - 1600. nov. 22. Fehérvári országgyűlés

falvi gyűlésen elhatározott követséget eme törvényesen he nem vallott gyűlésből útnak inditni, nov. 22-ére Fejérvárra újra összehivták a rendeket részgyűlésbe, mely nemcsak a követküldési, hanem az adományozási ügyekben is előterjesztéseket tegyen. Mindenekelőtt Kolosvár ügyét vették elő. Zsigmondhoz pártolásáért e város erősen volt vádolva a császárnál, de mostani magatartásával annyit használt a forradalom ügyének, hogy midőn a kolosvári tanács önigazolása végett követséget határozott küldeni Prágába, nem csak a tanácsurak, hanem Básta s a biztosok is külön-küliin ajánló bizonyítványt állítottak ki számára. Azután kiállították a megjutalmazaudók ügyében a fölterjesztéseket: még pedig külön a biztosok s külön a tanácsurak, Gyulaffy, Harinay, Bogátliy, Vajda Miklós, Bodony István, Giczy Péter, Szalánczy, Bornemisza, Alárdy érdekében. 2) A megyék és városok követei ez alatt összegyűlvén, nov. 22-én megtartatott a részgyűlés. Az eskületétel kérdését teljesen elejteni nem lehetett, de minden arra mutat, hogy azt nem a szokott foimák közt tették le. Az egyetlen író, ki erről emlékezik 3) azt mondja, hogy elrendelték ez eskületételt megyék szerint, a főurak pedig élő szóval megígérték, hogy mind addig hívek lesznek a császárhoz, mig ez gondot visel az országra s azt jogaiban megtartja. Magát a valódi esküt azonban akkorra halaszták, midőn a léczfalvi gyűlésen elhatározott követség visszatér. Most pedig ugyanezen gyűlés határozatához képest, az ott megválasztott követek: Bornemisza. ») L Törv. és írom. LXIX. LXX. LXX1V. 2) L. Törv. éi írom. LXXI. Istvánffy L. XXXII. 464-ik 1. azt. irja »Stephanus Cliaqui comitia alia denuo ad eandem urbem Claudiopolim publicavit.« De mint az idézett Irományok mutatják a gyűlés Fejérvárott tartatott. A léczfalvi gyűlésről nincs benne emlités téve. 3) Simigianus II. k. Lib. III. 241. Borsos Sebestyén is mondja : »német császár hűsége alá adták vala magokat« mi bizonyos kötelezettségeket föltételez. V. ö. Nagy Szabó Ferencz Emlékirata 58-ik 1. Ellenben Báthory Zsigmond decz. 25-iki utasitása azt mondja: »ha ezalatt német császártól az követek megjönnének , meg ne esküdjenek« t. i a rendek. Hogy Básta letette volna az esküt, mint Simigianus mondja, az kevéssé valószínű.