Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)

14. fejezet: 1599-1601 - 1600. nov. 22. Fehérvári országgyűlés

Trauzner, Daczó, Enyedi mellé Gyerőffy Jánost is kinevezvén, elkészíték a megbízó levelet r) a hálafelíratot, bogy liazájokat Mihálytól felszabaditni segített s az utasítást a követek számára : bogy ba testvérét Maxímiliánt nem küldheti le az ország kormányának átvételére, engedje meg, hogy választhassanak magoknak fejedelmet, ki hittel legyen a császárnak köteles; tartsa meg őket a szabad vallás-gyakorlatban; a fölebbezések ne vitessenek Magyarországba ; Mihály adományozásai kivételével a többi fejedelmi adományok tartassanak meg; de a Csákyé maradjon érvényben; a székelyek közt állittassék helyre a régi állapot; mindenkinek adassék teljes amnestia csak Bocskay veszítse erdélyi jószágait s maradjon száműzött. 2) Másnap nov. 23-án a rendek két magyarországi főúr Tököly Sebestyén és Pete László érdekében tettek fölterjesztést. Az egész küzdelem lefolyása alatt velük tartottak s buzgalommal és kitartással szolgálták ügyöket, s ezért ők az elsőt Székkel, az utóbbit a két Kusalylyal, Lapusánnal s Dobokával jutalmazák. Most Rudolftól emez adományozás megerősítését kérték. 3) A követek nov. 27-én valóban útra keltek. 4) Ezalatt Mihály megvert hadának romjaival Kis-Oláhországba húzódott. Krajovából ismételve írt Erdélybe s segély-hadakat, ágyúkat, lőszereket kért — de természetesen nem nyert, s midőn Simon az új vajda utána indult, kénytelen volt tovább szaladni. Itt azonban egy török csapatra bukkant, a krajovai bánt ellene küldé, hogy feltartóztassa, maga pedig Erdélynek vette útját mignem a Sil völgyén át Hátszeg vidékére érkezett. De Erdélyben rossz dolga volt. Déván ágyúkat szegeztek csapata ellen, Kőrősbányára parancsot küldtek, hogy keljen fel a vidék s állja el útját. Végre Kornis Gáspár segélyével elvonult s Jenőn át Halmágyra ért. Decz. 6-án itten megállapodott ki') L. Törv. és írom. LXXII. *) Istvánffy Lib. XXXII. 464-ik 1. Hog}' Mihály kiadatását is kérték volna, mint Simigianus írja nem valószínű, mert akkor még Mihály Oláhországban volt. 3) L. Törv. és írom. LXXIII. Trausch krónikája 172-ik 1.