Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)
14. fejezet: 1599-1601 - 1600. oct. 4.—6. tábori gyűlések Griden, Vidomlakon
kivel megállapodott egyezségük volt, nem teliettek szerződősök ellen. Az erdélyi tábor bármikor is országgyűléssé alakulhatott s hozhatott végzéseket. Most is ott döntötték el a kérdéseket. Nov. 4-én Griden (Fogarason túl) megbizták Barcsay Andrást és Bogáthy Miklóst, hogy mennjenek el Lúgos, Karánsebes és Hátszeg vidékére s foglalják le a Mihály-pártiak jószágait. x) Ugyan az napon egy másik gyűlést Yledényen tartottak, pár mérföldnyire Griden túl s onnan elkészítették átiratukat, a lengyel korlátnokhoz,(a melynek átvitelére Sennyey és Pete voltak kiszemelve) melylyel, tekintve hogy országuk minden erőssége a németek kezében van, ők nem képesek Zsigmond felhívásainak megfelelni: s ha ő ennek daczára is meg akarná őket támadni, a korlátnok tartsa vissza. 2) Mihály követei mindenütt a táborral utaztak. O maga ekkor seregével Prásmár és Hermány közt táborozott, 3) tehát azon a helyen, honnan megveretés esetére legkönnyebben a székelyek közé vonulhatott, vagy az erdélyiekkel történő kiegyezés esetére Moldvába nyomulhatott. Mert Mihály még mindig számított ez eshetőségre is: hitte, hogy sikerülend neki megengesztelni az erdélyieket, elámitni a biztosokat. Do reménye nem sokára eloszlott. Okt. 5-én 4) Thököli Sebestyén több főúr kíséretében Mihályhoz ment, mondhatni a rendek ultimátumával. Mihály le volt verve, látszott, hogy érzi végzetét. Alázatosan fogadta őket 5) s utoljára tett kísérletet, hogy a szigorú föltételeken változtathasson valamit, Engedékenynek mutatta magát, hogy a lengyelek ellen segélyt nyerjen tőlök. J)L. Törv. és ívom. LXII. 2) L. Törv. ós írom. LXIII. 3) Trausch krónikája. I. k. 167. 4) Trauschnál i. h. okt. 3. áll. Ungnad okt. 6-iki levelében tegnapot (okt 5) emlit. B) Ungnad mondja okt. 6-iki jelentésében. Maga is megvallja sokszor idézett emlékiratában: »quos obrespectum communis boni perhumaniter excepi.« 6) »Es liegt nur an dem, dasz sich die ständt resolvirn mit dem Herrn Basta mier und dem Herrn Zäggel und vnsz vergewissern, ob sy, wo die pollaglien unsz angriffen, bey unsz halten undt des Wallachen hülff zuelassen woltten.«
