Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)
14. fejezet: 1599-1601 - 1600. oct. 4.—6. tábori gyűlések Griden, Vidomlakon
E közben Mihály tói is ujabb követség jött: Hadul kulcsár és Armas Péter uruk követeléseit hozva, hogy minő föltételek alatt hajlandó ez kivonulni Erdélyből. Kivánta Fogarast, Görgényt Vécset s azt hogy a székelyek tartassanak meg a vajda által nekik adott szabadságban. Ennek a szabadságlevélnek pedig furcsa története volt: Mihály megíratta saját irodájában a levelet, a császár aláírását Örmény Péter utánozta, a pecsétet egy más diplomáról vette le — s kiadta a székelyeknek mint ősi szabadságaiknak megerősítését. 2) A vajdának e követelésével az volt a czélja, hogy a székelyek ragaszkodását továbbra is biztosítsa magának — velők s birtokában a kért váraknak Brassót s Erdély harmadát könnyen hatalma alá hajthatta volna. A biztosok nov. elején megindultak Szebenből s utjukat egyenesen Brassónak vették. Az összes tábor is ez uton nyomult előre: mert még akkor kétes volt, hogy a két ellenség közül melyik ellen kell, hogy forduljanak, s a siker biztosítéka abban állt, hogy e két oldalról fenyegető veszélyt akkép hárítsák el, hogy azok az ő tényleges beavatkozásuk nélkül végezzenek egymással. Kétségtelenül kényes volthelyzetök: mert Zsigmond útját közűlök néhányan egyengették s mert kivált a középosztályban ennek jelentékeny pártja volt. De most midőn megszabadulásokat Bástánalc köszönhették, J) Ungnad szept. 30-iki jelentése. 9) Igen érdekes a mit ez ügyben Ungnad 1600. decz. 14-ikén ír a császárnak, a melyben figyelmezteti, hogy ha Mihály (ki akkor már bujdosó volt) valami titkos dologgal, mint a milyen az erdélyiek összejátszása a törökkel, állana elő »wol darauf acht zu geben, dasz er nit mit falschen türggischen brieffen, damit er ein Maister ist, für khomme, vnd den arglist, wie mit E. M tä t kliayserlichen brieffen, treibe ; wie der herr Zäggl woll waiss, das Armin Petter E. M tä t handsclirifft nach gemalt und von ein andern kaiserlichen schreiben das sigl genummen, und auf ein beuelch an die Zäggl , als war er von Eur. Mtät an sy expedirt und E. Mtät inen ire alte freijheiten zuesagte, gefärtigt vnd sy mit denselben zu seinem gehorsamb gebracht hat. — Dergleichen schreiben soll er mir in Eur. Mtät Namen adulterirt und sonderlich die Clausenburger geschrekt haben, als bette er ein Schreiben von E. Mtät, die stadt Clausenburg in grundt zu verlieren und die kirchen zu zerstören. — Das melde sich allein zum nachgedenkhen (Eredetije a es. k. áll. ltárban.)
