Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)

13. fejezet: 1596-1599 - 1598. márcz. 23.—ápr. 10. Fehérvári országgyűlés

kat s mindent a legroszabb állapotban hagyott hátra *). A katonaság már hosszabb idő óta nem kapott fizetést, hasonlag a várak őrségei sem, melyek zúgolódni is kezdettek, eltávozásánál fenyegettek, s csak nagy Ígéretekkel, fizetési előlegekkel voltak lecsendesíthetők, nehogy a palotát és végvárakat üresen hagyván, a császár alig néhány napos uralmát csúfos bukásnak kitegyék 2), de végre is legalább egyelőre megnyugodtak. Kevesebb sikerrel járt el Pezzen. Rósz és nehéz utakon ment Szebenen át, hol Huet Albert a legszívesebben fogadta, s Fogarason keresztül, hol a fejedelem asszony várába az őrség nem eresztette be, Brassóba, hol Mihálylyal találkoznia kellett volna. April 18-án reggel 9 órakor érkezett meg. A város előtt Székely Mózes s a bíró fogadták ünnepélyesen egy szép csapat élén s kisérték be a városba 3). De találkozása Mihály vajdával nem jött létre. Elment ugyan a vajda Tergovistre, de mint állítá, annyira betegen, hogy tovább nem utazhatik. Aztán a görög húsvét épen ezen időre esett, s neki akkor részt kell venni az isteni tiszteletben. Végre azt sem helyeselte, hogy csak ő egyedül tegye le az esküt a császárnak: le kell azt bojárjainak is tenni, hogy annak teljes érvénye legyen 4). De ez üres mentség volt — valódi oka, hogy nem akarta erdélyi földön letenni az esküt, s mindenek fölött nem akarta addig letenni, mig Maximilián főherczeg nem érkezik az országba 5). Mit vala hát tennie ? Visszaküldte Schonkabonkot a vajdához az eskümintával s intéssel: tartsa meg hűségét a császárhoz — maga pedig visszatért Fehérvárra. ') Bethlen Farkas IV. 110 és 111 részletesen leírja e vandal pusztításokat. 2) Szuhay ápr. 16-iki jelentése : Türv. és Ir. XVI. s) Pezzen jelentése a császárhoz 1598. ápr. 18-áról Bécsben a titkos levéltárban. Törv. és írom. XVIII. *) Pezzen ápr. 23-iki jelentése Törv. és írom. XIX. B) Herschel Bálint brassai bíró máj. 11-iki levele Istvánffyhoz az államlevéltárban, melyben írja, hogy Mihály vele és nem Pezzennel tudatta »se nunc in praestando fidelitatis juramento modum non habere, donec Maximilianus arcliidux Austriae advenerit, in soliumque constitntus fuerit.«