Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)

13. fejezet: 1596-1599 - 1598. máj. 21. Fehérvári országgyűlés

Brassóban Pezzen különös dolgoknak jött nyomára. Báthory bibornok követet küldött Rómába s egy más követet az oláli vajdához. A másik Báthory — István — ezalatt aportára küldött követet, kinek feladata volt oda működni, hogy az oláh vajdát a szultán fossza meg székétől s azt adja neki. E mozgalmak közt, midőn attól lehetett tartani, hogy a törökök és lengyelek közösen meg fognak valamit kisérleni, Pezzen ismét és ismét sürgette Sennyeyvel és Székely lyel, hogy küldjenek Erdélybe pénzt és Nádasdyval hadakat, mindenek felett pedig, hogy a főherczeg ne halaszsza tovább lejövetelét. Y. Mária Krisztierna az érte küldött követséggel s gróf Thurnnal gyászruhába öltözve tartotta bevonulását Fehérvárba, hol a fejedelmi palotába szállt 1). Csak czíme változott fogságának, mert valóban a kormányzás terhe rá nézve a fogságnak más neme volt. A mint megérkezett, nevében a kormányzók hadfölkelést rendeltek el 2) s máj. 21-ére országgyűlést hirdettek. Pezzen visszaérkezvén Fehérvárra havasalföldi küldetéséből, Rudolftól visszatérhetésre kapott engedély alapján 3), magával vivén Brutus históriájának kéziratát és a fogoly Jósikát, ez utóbbit Kővárból Szathmárba, — hazament jelentést tenni a császárnak. Rudolf meg volt elégedve az eredménynyel, hogy Magyarország elveszett részeit visszaszerezte, azonfelül egy tartományt nyert, egy másikat vazalljává tehet vér- és pénzáldozat nélkül. Mert valóban ez aránylag kevésbe ') Istvánffy Lib. XXXIV. 443-ik 1. 2) Bethlen IV-ik k. 114. 3) Rudolfnak Prága ápr. 24-én az erdélyi követséghez írott levele : »Quod vero ad te Pezzen adtinet et si nostra, hoc tempore, negocia tuum reditum magnopere postulant, non tarnen videmus, quomodo istas deserere legacionis partes commode possis, nondum satis stabilito istius provinciáé statu. Si vero praesentem tuam operám non quam maxima istic necessariam esse existimaueris, de quo cum legationis socys conferendum erit, ad nos vt redeas permittimus.« Eredeti a bécsi udv. kam. levéltár. Sieb. Urk.