Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)

13. fejezet: 1596-1599 - 1598. márcz. 23.—ápr. 10. Fehérvári országgyűlés

ideig ott tartott lengyel követ éjjel búcsúzatlanul elszökött, a többi biztosok még az nap elindultak : Pezzen Havasföldére — hova Zsigmond a biztosok megérkezte után azonnal elküldé Sarmaságit, hogy a vajdát a változásokra készítse elő — Istvánffy pedig Kereszturyval a kővári várnagygyal, Csáky Istvánnal és Géczy Péterrel a fejedelemasszonyért. Carrillo is ez utóbbiakkal ment, magával vivén Zsigmondnak egy hideg és tartózkodó hangon irt levelét Mária Krisztiernához, melyben ezt már nejének sem nevezi

1), oly megbízatással, hogy segéljen Istvánffynak rábeszélni ezt a kormányzat átvételére. Ez a bizottság april 16-án ért Kővárba, s másnap fogadtatott a szegény, sokat hányatott, szerencsétlen asszony által, ki még nem rég is attól tartott, hogy fogva kiadják a töröknek 2), s ki most egész lemondással adta meg magát új sorsának. Átvette Istvánífytól császári nagybátyjának levelét s bár e keserv, bánat, megaláztatás közt leélt évek után jobb szeretett volna haza menni, az april 18-iki kihallgatáson késznek jelenté magát a kormányzat ideiglenes átvételére: csak hogy kéré, mentsék fel e tehertől mennél elébb. Aztán megállapíták az utazás rendjét s másnap el is indúltak: Carrillo Nagy-Károly felé, hogy ott Báthory Zsigmonddal találkozzék s a fejedelem aszszony a követséggel Fehérvárnak, útközben a nemesség ünnepélyes küldöttsége Dézsnél csatlakozván hozzá. Ez alatt Szuhaynak otthon egy nehéz feladatot kellett megoldania. A. palotát, a kincstárt rettenetes állapotban vették át — kipusztítva, kincseitől üresen. Zsigmond elégette a levéltárt, szétszórta az elődjei által összehalmozott drágaságoJ) Törvények és Irományok XVIII. 2) Mária főherczegné Graz 1598. márcz. 12-ről írja Rumpfnak : hogy levelet kapott Erdélyből is szerencsétlen leányától (von meiner elenden Tochter aus Siebenpurgen), ki mindenkép igyekszik Erdélyből távozni, hol nagyon fél, amint írja : »dan ich so guette Freund herinn hab, die mich am ersten dem Türgken übergeben derfften.« — Emiatt is kéri Mária főherczegnő Eumpftól; hasson oda minden áron a császái'nál, hogy leánya a nyár folytán kimehessen Erdélyből, a hová különben is soha nem szeretett menni (ich mus - je bekennen, das sy gewisz ausz gehorsam gegen mir sich daher begeben hat, dann sie nie khainmal ein guets herz hingeliabt hat) — hiszen lia szükség lesz rá, s hasznos leend ő fölségének, ismét béküldhetnék. (Er. a bécsi titk. ltárban. Hung.)