Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)

13. fejezet: 1596-1599 - 1598. márcz. 23.—ápr. 10. Fehérvári országgyűlés

mégis kiszivárgott a közönség közé, megtudták a portán, meg a lengyel udvarban, s mig Erdélyben e vontatás által hullámzásban tartott kedélyek mind jobban ellene fordúltak, a lengyelek és törökök mind határozottabb állást foglalhattak ellene. S maga a négy beavatott tanácsúi* is homályban levén az iránt, hogy minő kormány-formát nyerend Erdély a változással, előre kezdett gondoskodni jövendő befolyásának megszilárdításáról, míg Zsigmond csaknem türelmét vesztve a várakozásban, egyiket a másik ellen kezdte ingerelni Különösen Jósika épített magának fellegvárakat. Bizalmas lábon állt a cerviai püspökkel s az ő befolyásával, és azonkívül is azon kezdett működni, hogy a dolgon saját ambitiójának megfelelő fordítást tegyen. A beavatottak közül csak Bocskaytól tartott: ennek erélye, tehetsége, tekintélye állott leginkább útjában, s épen ezért mindenekelőtt őt akarta lehetlenné tenni. A nunciusnál a vádak egész sorozatával lépett fel ellene: a főhatalomra törekszik s ha ezt megnyeri, mint eretnek elnyomja a kath. vallást, kiűzi a jezsuitákat. Izgat a székelyek közt, lehetlenné akarván tenni a Habsburgok erdélyi uralmát, s ez országot újra török védnökség alá akarná játszani 2). A magyarországi tanácsurak közül kettő: Pálffy és Nádasdy épen ez időben bizalmas közléseket kaptak Erdélyből, melyek nem származhattak másoktól, mint Jósikától s a nunciustól 3). Nádasdy már akkor maga is megjött Pozsonyba betegen, fáradtan. Már tíz nap óta volt Pezzen is ott, midőn ama két főúr vele és a váczi püspökkel értekezletet tartott ama bizalmas közlésekre vonatkozólag, melyeket illetőleg ők esküvel kötelezték magukat titoktartásra. Csak a négy tanácsúitudja Erdélyben a dolgot — nem az ország, s az bizony nem népszerű és félő, hogyha a követek bemennek, az országban ellenállásra találandnak. De a fejedelem el van határozva >) Betlilen IV. 53. Carrillo 47. és 117. 2) A cerviai püsp >k levele Carrillo függelékében 117. s köv. 11. 3) Bethlen IV. 55. írja, hogy Jósika a kassai kapitánynak tett ez ügyben is jelentést. Pezzen jelentésében mondja, hogy e két tanácsúrhoz érkeztek feladások, de nem nevezi meg a feladókat Egyikök Jósika volt, mint a következmény mutatta