Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)

13. fejezet: 1596-1599 - Törvények és irományok

gyok, hogy mihelt megjütt, országúi minden rendek hozzá hajlottanak, befogadták, újonnan fejedelemmé tötték és nagy hűséget mutattak neki, mostan is uralják mint fejedelmeket és semmi időben tűle el nem akarnak szakadni. Sőt az én országombeli boérok is és minden rendek, minthogy mindenko­ron Erdélyly el egyesek voltak és mindenben egyet értettenek, az Erdélyhez való kötelességnek elszakadásától fölötte igen ide­genek, nem is vélik, hogy az keresztyénségnek oltalma alatt Erdélytől elszakadván bátorságoson megmaradhatna Havas­elfölde. Minthogy ennekelőtte is és most is Erdélynek oltalma alatt nyugszik. Én nekem penig ez az változás nem kicsin gon­dot hozott, kiváltképen hogy az felséged Erdélyre való nehez­telését is látom és felségedhez való kötelességemről gondol­kodom. Látom azt is, minemű nagy romlására következhetik az keresztyénségnek, ha felséged atyai bölcs kegyelmes gond­viselése az haragra fordul. Mint most is Váradnak megszál­lása és az környüle való szép tartományoknak iszonyú pusztu­lása nem egyebünnét következett, a mint énnekem bizonyos fő török barátom jelentette, hanem az két fél között való háború­ság miá, mely háborúság ha tovább terjed és ha felséged Erdélyt megháborítja és az keresztyén fegyvert keresztyén vér ellen for­dítja, felséged kegyelmesen gondolkodjék, micsoda nagy rom­lás és veszedelem következhetnék mi reánk és az szomszéd or­szágra. Felségedmegbocsásson, alázatoson könyörgök felséged­nek ilyen szegény hű szolgájának tetszését vegye elő felséged ; nekem úgy tetszik hogy az erdélyi király istennek segétségéből mivelünk egyetemben, felségednek és az egész keresztyénség­nek nem keveset szolgált, az felséged birodalmának nagy ve­szedelmekor, mikoron Győrt megvevé az török, holott semmi jó reménységünk az keresztyén oltalmában nem lehetett, az török ellen felséged mellett kardot kötött fel, országából ki­ment, az török birodalmát pusztította, égette, várait, kastélyit megvötte. Havaselföldében is ide jütt személye szerént, csá­szárnak nagy győzhetetlen erejét, Sinan basát, velünk egye­tembe az országból kiverte, erősségét kit épített, megvötte, Tatárországig szintén az tengerig raboltattuk, égettettük. Azu­tán ismét személye szerént országából kiment az felséged hada és atyjafia mellé, török császárral ű magával megvítt, isten az

Next

/
Thumbnails
Contents