Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)

13. fejezet: 1596-1599 - Törvények és irományok

gyok, hogy mihelt megjütt, országúi minden rendek hozzá hajlottanak, befogadták, újonnan fejedelemmé tötték és nagy hűséget mutattak neki, mostan is uralják mint fejedelmeket és semmi időben tűle el nem akarnak szakadni. Sőt az én országombeli boérok is és minden rendek, minthogy mindenkoron Erdélyly el egyesek voltak és mindenben egyet értettenek, az Erdélyhez való kötelességnek elszakadásától fölötte igen idegenek, nem is vélik, hogy az keresztyénségnek oltalma alatt Erdélytől elszakadván bátorságoson megmaradhatna Havaselfölde. Minthogy ennekelőtte is és most is Erdélynek oltalma alatt nyugszik. Én nekem penig ez az változás nem kicsin gondot hozott, kiváltképen hogy az felséged Erdélyre való neheztelését is látom és felségedhez való kötelességemről gondolkodom. Látom azt is, minemű nagy romlására következhetik az keresztyénségnek, ha felséged atyai bölcs kegyelmes gondviselése az haragra fordul. Mint most is Váradnak megszállása és az környüle való szép tartományoknak iszonyú pusztulása nem egyebünnét következett, a mint énnekem bizonyos fő török barátom jelentette, hanem az két fél között való háborúság miá, mely háborúság ha tovább terjed és ha felséged Erdélyt megháborítja és az keresztyén fegyvert keresztyén vér ellen fordítja, felséged kegyelmesen gondolkodjék, micsoda nagy romlás és veszedelem következhetnék mi reánk és az szomszéd országra. Felségedmegbocsásson, alázatoson könyörgök felségednek ilyen szegény hű szolgájának tetszését vegye elő felséged ; nekem úgy tetszik hogy az erdélyi király istennek segétségéből mivelünk egyetemben, felségednek és az egész keresztyénségnek nem keveset szolgált, az felséged birodalmának nagy veszedelmekor, mikoron Győrt megvevé az török, holott semmi jó reménységünk az keresztyén oltalmában nem lehetett, az török ellen felséged mellett kardot kötött fel, országából kiment, az török birodalmát pusztította, égette, várait, kastélyit megvötte. Havaselföldében is ide jütt személye szerént, császárnak nagy győzhetetlen erejét, Sinan basát, velünk egyetembe az országból kiverte, erősségét kit épített, megvötte, Tatárországig szintén az tengerig raboltattuk, égettettük. Azután ismét személye szerént országából kiment az felséged hada és atyjafia mellé, török császárral ű magával megvítt, isten az