Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)

13. fejezet: 1596-1599 - Törvények és irományok

egyesülhettek meg, irja meg azt is kit kellessék elbocsátanom egy rész hadammal és kit hagyjak itt hadam előtt. Én Kornis uramnak mindeneket megmondám bőségesen és Kornis uram postán megirá az fejedelemnek és ő maga kéredzék el. Innét, hogy Várad alól megtére az török, minden embert haza bocsátanak. Görgénybe menék Bocskay uramhoz ; behivata házába és monda: emlékezel-e reá mit mondék ez minap ? Az kard az oldalán vala, megiité kezével az kardot és mondá : ha egyébképen Zsigmond bátyánkat avagy öcsénket székbe nem ütethettem volna is, ezzel is székibe ültettem volna; de lám könynyebben is székibe ültettem ez egyszer. Ezt is hallottam közönségesképen, hogy mondották: az tarisznya-szakálu bestyelélek-kurvát Sennyey Pongráczot Kornis Gáspárral és az több pártosival egyetembe le kellene vágni, mert különben az törökkel meg nem békélhetünk. Tertius testis egregius Nicolaus Vitéz de Bükal, comes commitatus Tordensis annorum circiter 34 (54 ?) citatus iuratus et examinatus fassus est. En senkinek ebbeli tanácsában sem practicájában nem voltam, ha kinek mi practicája volt is. Tudom azt hogy mikor Maximilian berezeg ő felsége Kassára érkezék, akkor találám meg Kornis uramat ő nagyságát, miérthogy akkor generálisunk vala, hogy több uraimmal egyetembe énis mehessek ő felsége eleibe, és excipiálhassuk ő felségét az ő felsége méltósága szerint. Ezen közbe hertelen török hir érkezék nagy gyorsasággal, Szász-Sebeshöz hivának táborba. En megbetegesedém és az doctorok kedvéért itt benn Fejérváratt laktam és minden nap az commissarius urakhoz mentem udvarhoz. Egykor az Szuhay uram udvarló házába valék, hozák elő, hogy az Báthory urak akarnának haddal az országra jönni és erővel subjugálni ez országot; akkor fegyver vala az oldalomon és mondék, hogy ha az Báthoriak erővel subjugálnának minket az egy libertásunk ellen, kardot vonnék ellenek, mely szóért sokan megtorkolának érette. Ezenközbe liópénzemért menék Bodoni Istvánhoz, ki akkor komornik vala és felfelé szólíta és monda: az istenért kérlek, vajdát avagy fejedelmet, mondá, ne válaszszak; mondám, hiszen vagyon fejedelmünk az római császár és az kit ő felsége akar utána; mondá Bodoni uram: nó én csak ezt mondom; megszolgálom ke-