Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)
13. fejezet: 1596-1599 - Törvények és irományok
gyelinednek, mondék, hogy hírré tötte kegyelmed, bizony megoltalmazom magamat tőle, mert semmi nemzetem nem volt áruló én is nem akarok afféle lenni. Ezzel én az táborba kimenék; másodnap Kornis Gáspár uram ebédre hivata több urammal, ott addig mulatánk, hogy azon estve megbetegedém és sátoromba feküdtem. Azon éjjel, hajnalára, egy szolgám hozzám jöve és mondá, kelj fel uram, mert az éjjel sok lovag jára keresztül-kosul az táborba, most is sokan vannak lovok hátán az táborba, nem tudom mit akarnak; felkelék, lóra ülék, indulék az generalis uram sátora felé, hogy megértsem mi a dolog. Azonközbe Toroczkay Lászlót találám, és mondá: szállj le, lám mind leszállnak immár az uraim; leszállék az lórúl, de ugyan Kornis uram sátora felé indulék, elől találám Cseftey Istvánt; kérdém: mi dolog, mondá, hogy Báthory Zsigmond bejött az országba, Kolosváratt vagyon és asszonyunk ő felsége befogadta és vigan laknak egymással; azt is mondá, hogy az gyalogság hadnagyostúl. kapitányostúl és egyéb rendek melléje állottak és készülnek, hogy eleibe menjenek Kolosvárra. En nem hivém, hanem ugyan az generalis sátora felé indulék, hogy megértsem az dolog mint vagyon. Látám, hogy az Bocskay uram sátora körül sok kanótos puskás áll vala készen, és egyébféle rendek is, Bocskay uram szolgái sokan valának gyalog ott. Ez közben kiszólitá Kornis Gáspár uramat Bocskay uram sátorából és félen menének (félre mentek); ott mit beszéllettek egymással én nem tudom. Azon közbe gyülének sokan Bocskay uram sátora alá. Monda Bocskay uram: akarjátok-e Báthory Zsigmondot uralni és fejedelmetekké bevenni ? Monda Badák András : akarjuk, bevesszük, ugyan úgy kell annak lenni; azomba oda ki az sátor körül való sok gyalogság felkiálta egyszersmind : akarjuk, akarjuk. Mondá Bocskay uram : ládd-e generalis uram. hogy nem csak én akarom egyedül, üttessen dobot kegyelmed, menjünk ő felsége eleibe. Monda Kornis uram: hadd szóljak vagy kettőt, nagy dolog ez, nem jó volna evvel igy hertelenkedni. Mondá Bocskay uram : no , üssék meg az dobot, most ennek az ideje. Dobot ütének, mindjárást felülének ; alig meheténk egy puskalövésnyire , monda énnekem Bocskay uram : jöszte Vitéz Miklós, Petky Istvánt is szólitá s mondá: ihol ő felségök Kolosvárról Rácz Istvánt küldték az