Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 3. 1576-1596 (Budapest, 1877)

11. fejezet: 1576-1588 - 1588. dec. 8. megyesi országgyűlés

mely sem az ország, sem a fejedelem tekintélyével nem volt megegyeztetliető, visszautasított Ezért némelyek neheztelnek rá, sőt nyilván áhitoznak hivatalára, s ez esetre már a tanács tudta nélkül hivatalokat is osztogattak. 0 tudja hivatalának korlátait, s az igazgatást sem fogja könnyelműen lerázni. A lakság tehát két dolgot fontoljon meg, megtudna-e ö nagysága a nehéz időknek felelni s jó volna-e a kormányzást ő nagysága kezeibe bocsátani. Csak egy közönséges nemes is halálakor gyámot rendel kiskorú örököseinek, nehogy a jószág elprédáltassék. A lakság is gondoskodjék ily gyámságról, mely mind ő nagyságának kényelmes, mind az országnak hasznos és a kormányzó által is elfogadható legyen. Ilyenhez ő is szívesen hozzájárul, de addig a kormányzást kezeiből nem bocsátja ki. Beszédje végeztével távozott, a rendek által a templom ajtajáig kisértetve. De a tárgy fontosságához képest s előkészületek végett, ez napra ezek is fölfüggesztették a gyűlést. Decz. 18-án a rendek a templomba gyűltek, de az előkelők s korosabbak mintegy 46-an a tanácsházba mentek néhány tanácsúrral: Bethlen Farkas, Sombori László, Géczy Ferencz, Bánffi Boldizsárral. De a tanácsurak — a fejdelein s az ország tanácsosai egyiránt — csakhamar a megyesi papnál gyűltek össze. Egész d. u. 4 óráig tartottak az értekezletek anélkül, hogy megállapodásra jöhettek volna. A vita tárgya az a kérdés volt: nagykorúnak nyilvánítván most a fejedelmet, kezébe adják-e az uralkodás gyeplőjét vagy megbízzanak vain kit vezetésével ? A kormányzó s azok, kik hozzá ragaszkodtak, ez utóbbi a nézetbeu voltak, de a Báthoryak, különösen István, Giczynek ellensége, valószínűleg azon meggyőződéssel, hogy így biztosíthatja befolyását, az ellenkező nézetet akarták érvényre emelni. Decz. 19-én ismét két felé tanácskoztak a rendek, csakhogy most a tanácsháznál mintegy 56 ember volt együtt: az előkelők, főispánok, a főbb szász hivatalnokok, a két itélő mester s a közügyigazgató. Ez nap is 4 óráig ültek együtt, mígnem gyakori izenetváltás után megtörtént az eltérő nézetek kiegyenlítése. A kormányzó — hangzott a javaslat — beteg és elgyengült lévén, nyugalomra van szüksége. Ily körülmények közt, hogy az ország fönnmaradása biztosíttassák, szükség