Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 3. 1576-1596 (Budapest, 1877)
11. fejezet: 1576-1588 - 1588. dec. 8. megyesi országgyűlés
ő nagyságát esküvel kötelezni az ország kiváltságai és szabadalmai fönntartására, mint absolutus princepset a levelek aláirására felhatalmazván. Mivel a fejedelem tanácsosok nélkül nem lehet, Báthory Boldizsár, Gálfy János és Kovachóczy Farkas ily minőségben mellé rendeltetnek oly módon, hogy ezek állandóan az udvarnál tartózkodjanak De a portai s követségi ügyekre ő nagysága tetszése szerint többet-kevesebbet hivasson magához a tizenkét tanácsúi' közöl, sőt ha akarja mindnyáját is rendelhesse az udvarhoz. Azonban azon tanácsurak is, kik nincsenek ő nagysága személye körül, amazokkal hasonló tekintélylyel bírjanak, kik az udvarban laknak. A kormányzó irányában, hasznos szolgálataiért hálára lévén az ország kötelezve, más felől pedig ő nagysága feleskűvése után a kormányzói czímet senki se viselhetvén, méltányosnak találja az ország, hogy miután ő e czímről lemondott, azért kárpótlásul a tanácsban ő legyen az első s generalis regni capitaneus czímet viseljen. Mivel a pénztár is szorgos felügyeletet kiván, azt nem kincstárnokra, hanem csak egy perceptorra bizzák, ki mellett két exactor legyen, kik a nyugtatványokat kiállítják, s a kamara és sóbánya jövedelemre is fölügyelnek, de mindent a fejedelmi tanács tudtával tesznek. E javaslat által a kormányzó törekvése, hogy ne adják Zsigmond kezébe a teljes fejedelmi hatalmat, meg lett buktatva: mert az, hogy három tanácsúr kijelöltetett arra, hogy folytonosan az oldala mellett tartózkodjék, mitsem változtatott a dolgon, miután ezek a fejdelem elhatározásaira korlátozó befolyással nem birtak. E határozatot egy 29 tagból álló követség, köztük Bornemisza János, Forró János, Sigér János, Iválnoki Bálint, Haller Gábor, vitte a kormányzóhoz, ki azt, mignem Gerendi János olvasta, állva hallgatta s ekkép is nyilvánítá köszönetét. De hiven eddigi életéhez és működéséhez, nem mulasztotta el kifejezni óhajtását, hogy a még nagyon is ifjú fejedelem körében legyen egy, ki erkölcsére ügyeljen föl. A kormányzó ez ajánlatát decz. 20-án a fejedelmi tanács az ország-tanácscsal fontolóra vette, s e részben óhajtása a rendekével találkozván, megegyeztek, hogy az udvarmester legyen mindig a fejedelem közelében s ügyeljen föl tetteire. De
