Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 3. 1576-1596 (Budapest, 1877)

11. fejezet: 1576-1588 - 1583. sept. 15. gyula-fehérvári országgyűlés

1583. SZEPT. 15—20. 51 XXI. Az erdélyi kormányzás vezetésében történt változással csaknem egy időben nagy fontosságú események történtek a portán és a magyar király udvarában. Az 1582-ik év decz. legutolsó napjaiban megbukott a nagyvezér Szinán s utódja lett Sziavus. Nagyobb örömmel nem üdvözölt basát az erdélyi államtanács, mint ezt s bizonynyal szíve szerént irá neki: »mely nagyságodnak jó szerencséjére szívünk mélyiből örülünk és egész országúi, sok árvákkal, özvegyekkel könyörgünk az úr istennek, bogy te nagyságodat ebben az méltóságban számtalan sok esztendeig jó egészségben megtartsa« — mert ezen fővezér épen nem pártfogolta, mint elődje, Markházyt, banem a héttoronyba vettette s a bukott trónkövetelő a kopotba az nagy sok fogyatkozásokat, melyek kiváltképen abból estenek, hogy az tanácsurak az udvartól gyakrabban távul voltanak, és az mint köllett vuina, minden dologra gondot nem véselhettenek. Akarván ő Felsége ezután azt eltávoztatni, hogy eféle gondviseletlenség miatt valami fogyatkozás itt az ország dolgaiban ne essék, végezte azt, hogy mi hárman itt urunknál szüntelen jelen legyünk és forgódjunk, és mindenekre, az kikre illik, és az kik hazánknak közönséges javát és megmaradását nézik, vigyázzunk és gondot viseljünk, az több tanácsurak pediglen, noha itt szüntelen nem lesznek jelen, de azért ő kegyelmek is azon előbbeni állapotba vannak, és ha mi oly dolog essék, ő kegyelmekkel egyet szólván, urunknak és hazánknak mennél jobban és hasznosban lehet, szolgáljunk, mely dolgot kiváltképen azért akarók kegyelmednek jó idein értésére adni, hogy ha valahonnan az portára oly hér menne, hogy ő felsége itt gubernátorokat rendelt volna, tudná kegyelmed annak eleit venni , és mind az főbasánál, mind peniglen másutt, a hol szükség volna, szólani felöle. Mert ő felsége semmi újitást az itt való állapotba nem tett, hanem most is mindenek az elűbbeni állapotba vannak, csak azért hagyott minket, hogy itt szüntelenül nappal lévén gondot viselnénk mind az urunk nevelésére, s mind pediglen az közönséges szükségekre, és hogy az hatalmas császár parancsolatjában is az több tanácsurak itt nem léte miatt fogyatkozás ne esnék. Ezt kegyelmed így adja értésekre, és azon legyen kegyelmed, hogy ebből semmit különben ne magyarázzanak. Csáky Dienes uram haza ment, ki helyett Gálfi uram udvari hopmester, Griczy uram pedig ugyanazon előbbi állapotban vagyon itt udvarnál.«