Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 3. 1576-1596 (Budapest, 1877)
11. fejezet: 1576-1588 - 1581. máj. 1. kolosvári országgyűlés
1581. MÁJ. 1—17. 39 zete eredménytelen maradt, »Im nyughatatlan lők miattad, monda Gálfinak, ám legyen úgy bár a mint kívántad, de meglátod és holtam után is emlékezzél meg erről, senki soha ezt a világon náladnál inkább meg nem bánja.« Kendy Sándornak is »ki némely Ígéretekért« szintén toborzott a választás érdekében, keserű jövendölést mondott : »meglátod Sándor, hogy megsiratod, akartad volna a mely két faluval most szemedet kitolták, hogy se láttad, bírhattad volna azokat,« s nagybátyját Kendy Ferenczet juttatta eszébe, s szemükbe mondá az igazat, hogy nem tudják mit cselekesznek, midőn Kristóf fejedelemnek s nem az igazságnak kedveznek : »nehéz dolog, mondá, a gyermeket dicsérni, mert abban nem a valóságot, hanem csak a reménységet dicsérik.« 1) Végre midőn Gálfi és Kendy Sándor kivitték az ország rendeinél, hogy Apafi véleményével magára maradt, hozzá fogtak a tanácskozásokhoz. Mielőtt azonban a választást végrehajtották volna, szükségesnek tartották a katholikus fejedelmi család ellenében a protestantismusnak szabadságát biztosítni. Méltányolják ugyan őfelségének a lengyel királynak s ő nagyságának izenetit s hálával is fogadják de biztosítni akarják az istennek tiszteletét. Szóval úgy látszik, attól feltételezték a választás végrehajtását, ha a fejdelem a vallástörvényt megerősíti. A jezsuiták már ez időben három helyre voltak letelepítve : Kolosvárra és Kolos-Monostorra, hol tanítással voltak megbízva, s Fehérvárra, hol kolostoruk volt. Elhatározák tehát, hogy e három helyen kivűl se erőszakkal, se fenyegetéssel ne telepíthessen a fejdelem jezsuitákat. Ha valamely helység római papot kérne a fejdelemtől, menjen el oda a fejdelemnek egy főúr követe, két megyei főnemessel, ezek vizsgálják meg: ha többségben vannak-e a katholikusok s csak ezen esetben teljesítse a helység kérelmét. A mint e törvény sorsa biztosítva volt, hozzáfogtak a választáshoz, Apafi még egyszer felemelte intő szózatát : »ne adja Isten, hogy fejedelmünk Báthory Kristóf életében más fejedelmet válaszszunk magunknak, hanem sokáig éltesse isten ő nagyságát! A mikor a lenne, kit Isten eltávoztasson, hogy ő ') Kulcsár-féle krónika 45—46-ik 11,
