Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 3. 1576-1596 (Budapest, 1877)

11. fejezet: 1576-1588 - 1581. máj. 1. kolosvári országgyűlés

István és Kristóf úrnak nem tetszett a dolog, s hogy láb alól eltétessék, gazdag adományokat kezdének a portára küldeni. Hiában figyelmeztette őket egy hűséges dragománjuk, hogy ez nem jó tactica, mert a »pasák, agák és egyebek előtt« annál nagyobb kedvességben lesz s nem hogy ártanának neki, »de kebelekben is megoltalmazzák, mert hol találnak olyan kalmárságot és hasznos kereskedést«, az adományok egyre küldettek a portára. Mind annak nem lett semmi haszna s Kristóf úr komolyan kezde aggódni, hogy halála esetére a fejedelemség nem marad meg családjánál. Hozzájárult nejének Bocskay Erzsébetnek 1581 febr. 25-én bekövetkezett *) halála és saját gyöngélkedése. Ily körülmények közt merült fel az eszme, hogy fia: a még gyermek Zsigmond azonnal utódává választassék. Mindenekelőtt szükség vala a lengyel király beleegyezését megnyerni, kihez e czélból Kendy Sándor és Sombory László vezetése alatt követség küldetett. István királynak eleinte nehézségei voltak a dologban, utóbb maga is beleegyezett, sőt a siker biztosítása érdekében izenetet is intézett az erdélyi rendekhez. Most már Kolos várra, május 1-ére egyetemes országgyűlés hivatott össze. A rendek megnyerésével Gálfi János tanácsúr bízatott meg. kitől, mint maga is írva hagyta, s mint egy más író is tudni akarja, származott az eszme, de a ki a valóságban alighanem csak urának óhajtását találta ki. -) Gálfinak sok baja és nehézsége volt két tanácsúr makacssága miatt, kik (Apafi Gergely és Kendy Ferencz) sehogy sem akartak gyermek fejedelmet az országnak. Eleinte többen voltak, kik vele egyetértettek s kiknek jelöltje az ifjú Báthory István volt, 3) de Gálfi külön fogta a főárakat, a lakságot (az az megyéket), városokat s szavukat vette a választásra nézve.

4) Megnyerte Kendy Ferenczet is: de Apafinál minden igyeke') Calendarium Eberianum, Kurz Nachlese 98. 1. a) Gálfi önéletírása, Erdélyország Tört. Tára, I. k. 80, és Bethlen Farkas II. k. 444. 3) Kulcsár-féle krónika, 44. 1. 4) Gálfi önéletírása i. h.