Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 3. 1576-1596 (Budapest, 1877)

12. fejezet: 1589-1596 - 1595. apr. 16. fehérvári országgyűlés

részesíthessék; ha megfosztatnék országától, nyerje Oppelnt és Ratibort s Pardubiczot, a mit ő foglal vissza a töröktől, az övé maradjon; alattvalói számára, ha kik ő felsége kedvetlenségébe estek, adassék amnestia; őt megillető czím : serenissimus mindenkitől, csak ő felségétől — ha máskép nem lehet — illustrissimus ; külön kiváltságlevél magyarországi uradalmai számára, melyből hagyassék ki a »salvo jure alieno« záradék ; viselhesse czímeriil a birodalmi sast, beletévén abba saját czímerét; ellenriászadomány Fogaras s ha ezt keveslik, Monora és Enyed, de a menyasszony még a farsangba hozassék Erdélybe; a százezer forint követelésből engedhet; ha Gregoriana Maximilianát nem nyerheti meg s a nagyobbik nem neki való, tegyen lépést a ílorenczi herczeg leánya iránt; a kötelezettség közte és a császár közt legyen testvéri szövetkezés, nem pedig alávetés; esküdjenek meg a magyarországi rendek is a frigyre, valamint az erdélyi rendek megesküsznek. A követséget Rudolf 1595. január elején szívélyesen fogadta 2) s a tárgyalások megkezdésére kiküldte a bizottságot : Kutassi János cancellárt, Szuhay István váczi püspököt, Erdődy Tamás bánt, Pálffy Miklós pozsonyi és túl a dunai kapitányt; Forgács Simon pohárnokot és Joó János kir. személynököt, a magyar államtanács tagjait. A legfőbb pont, Erdély függetlenítése, már akkor el volt döntve a spanyol követ s a pápai nuncius közvetítése folytán — kik az alatt, mig az erdélyi és magyarországi bizottság együtt tárgyalt, a kényesebb pontok fölött külön értekeztek Carrillóval s a császár legbefolyásosabb ministereivel. Az erdélyi követség által beadott követelések sorozatát a magyar tanácsurak 1595. jan. 10-én vették tárgyalásba s még az nap jelentést tettek Rudolfnak. Tisztában voltak mind a szövetkezés rendkívüli hordereje, mind a Zsigmond által tett szolgálatok fontossága iránt, de vagy nem bírtak tudoJ) Az utasítást kiadta Bethlen Farkas III. k. 513. s köv. A titkos utasítást kiadta Szilágyi S. Történelmi Tár XIX. k. 2) Bethlen III. k. 518. 1. azt mondja : jan. 11. értek Prágába. Valószínűleg a régi naptár szerint, mert a kiküldött tanácsurak első jelentése jan. 10-én kelt.