Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 3. 1576-1596 (Budapest, 1877)

12. fejezet: 1589-1596 - 1595. apr. 16. fehérvári országgyűlés

mással, liogy bizonyos elvi megállapodások már régebben létrejöttek, vagy lia igen, ezek korderejét szerették volna leszállítani s a szövetkezési feltételek olyatén módosítását hozták javaslatba, mely az előzményekkel, sőt Zsigmond kiindulási pontjaival ellentétben állt. Semmi olyan lépést, mi a magyar korona épségét csorbítaná, nem hozhatnak javaslatba. Azon pontot illetőleg, mivel mindnyája közt ez a legsarkalatosabb, hogy az erdélyi hatóság mint önálló uralom adassék a vajdának, mely utódaira is szálljon s megállapíttassék az első szülöttségi jog, meg kellene a vajdának gondolni, hogy hajdan más viszonyai voltak János király fiának s mások az övéi, mert az erősebb követelésekkel szorgalmazhatta ő felsége ősét, mint ő ő felségét. Hogy tehát Erdély ne szakadjon el a magyar koronától, szükség, hogy a vajda esküt tegyen le, hogy ő és utódai ő felségét uroknak, királyuknak ismerik, hogy egy magyar tanácsúr legyen állandóan az ő oldala mellett s hogy a magyar országgyűlésre vagy eljöjjön vagy oratorait küldje el. Aztán úgy hitték, hogy be kell hozni Erdélybe a magyar jogot, így aztán megtarthatja Erdélyt a hozzá kapcsolt megyékkel, megkaphatja a fejdelmi czímet, nőül kaphat főherczegasszonyt. A mi a törököktől viszszafoglalandó birtok ügyét illeti, az ország ilyetén felosztását nem fogadhatná el. Mások is segítik ő felségét, a nélkül, hogy vele osztozni akarnának. Megszerezhető neki az arany gyapjú is, de ezzel szemelyét illetőleg teljesen kielégítettnek érezheti magát.

x) Csakugyan ezen nézeteknek igyekeztek a tanácsurak később is, különösen jan. 25-iki válaszaikban érvényt szerezni. Különösen az esküt illetőleg megjegyzék az erdélyi biztosok, hogy minden hűbéri kötelezettség nélkül fogadják el. De igen sok pontra nézve annyira eltért a két bizottság nézete, hogy azok eldöntését a felségre kelle hagyni,

2) ki a legtöbbet az erdélyi kívánalmak értelmében döntötte el. !) A magyar tanácsurak jelentése 1595. jan. 10-röl. Kemény Józs. Diplomaticai kutatások, Uj magyar Muzeum, 1854. II. k. 328.1. 2) Kemény József közleménye u. o. 315. 1.