Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 3. 1576-1596 (Budapest, 1877)

11. fejezet: 1576-1588 - 1579. oct. 21. tordai országgyűlés

ostromával foglalkozott, de ez nem hátráltatta, hogy hazája vallásügyi háborgásainak gyógyítására ne gondoljon. Sergével épen Polock alatt állt s a lengyelországi jezsuita provinciálist Sunyerius Ferenczet ide hivatta s megbízta, hogy 12 tapasztalt és a vallásban jártas jezsuitát vezessen Erdélybe, kik ott a gyermekek nevelésével legyenek megbízva ')se czélból levelet is irt testvérének Kristófnak. Mialatt Lengyelországból tanítók és térítők jöttek Erdélybe, innen hadak mentek István királynak segítségül 2) Azon körülmény, hogy e csapatoknak szabad átmenetet engedtek Lengyelországba, a magyar király birtokán át, alkalmúl szolgált Kristófnak kísérletet tenni, hogy a magyar királylyal szivélyesb viszonyba lépjen. A közvetítést Giczy János váradi kapitány próbálta meg, ki ez irányban kérdést tett Ruebernél a kassai kapitánynál. Nem sokkal utóbb Kristófnak egy megbízottja jött hozzá, egyenesen ajánlatot hozva, hogy legyenek a múlt eseményei feledve s mint szomszédok közt, jöjjön köztük szoros barátság létre. Egyszersmind kifejezte a vajda köszönetét, hogy az erdélyi csapatoknak ő felsége ditioján keresztül szabad átmenetelük volt Lengyelországba. Rueber a küldöttet szivesen fogadta, köszönetét fejezte ki az ajánlatért s kérte a vajdát, hogy a keresztyénség ügyét ne veszítse el szemei elől. 3) ') Kaprinai Hungaria Diplomatica I. k. 43-ik 1. =) Bethlen Farkas II. 438. 3) Rueber jelentése Ernest főherczeghez, Kassa 1579, aug. 7. A vajda többféle híreket is izent: s kérte, hogy izenjen egyetmást Németalföldről, mint a hol ifjúságában tartózkodott. Izent Péter moldvai vajdáról is, ki azon okból, mintha ö felsége Istvánt. Iván vajda testvérét (ki Szathmártt van) akarná Moldvába bevinni, a törököktől segélyt kért, s a szultán parancsot is adott a basáknak, bégeknek, hogy szükség esetén megsegéljék. Ezt azért tudatja, mert ismeretes ő felsége előtt Erdély állapota s mint a mely a török igája alatt levén, kénytelen azt tenni, mit neki parancsolnak Rueber e levelét Krneszt főherczeg Bécsből megküldé Rudolfnak aug. 16-ról Prágába., kisérő sorokkal, melyben Erneszt helyesli Rueber válaszát s elfogadandónak véli az ajánlott jó szomszédi viszonyt az erdélyi vajdával, daczára az elmúlt esztendőkben való ellenséges viszonynak Báthory Istvánnal, mert: »unläugbar

r dass Ine den könig, als er noch Wayda war, der Bekesch nit so gar ohne Vorwiasen