Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 3. 1576-1596 (Budapest, 1877)

12. fejezet: 1589-1596 - 1594. jul. 1. fehérvári országgyűlés

De e hír még inkább ösztönzé a fejdeimetaz elszakadás kimondására. A gyűlést ugyanazon teremben tartotta meg, hol a megelőző júniusit — de most nem ment személyesen oda, hanem az előterjesztések megtételével Geszty Ferenczet bízta meg. Ez a Geszty egyedül csak katonai ismeretekkel bírt lenézte a művészetet és tudományt s kicsinyelte a maga korlátoltságában a képzett embereket. Ehhez járult személyes ellenszenve Kendy Sándor és Kovachóczy Farkas iránt, kikkel évek hosszú sora óta személyes súrlódásai voltak, mert nem tűrhette, hogy ezen Paduaban, olasz egyetemeken képzett s magas míveltséggel és belátással biró emberek szellemi fensősége egészen beárnyékolta őt s a politikai befolyástól megfosztá. Most, midőn a fejdelemnek a hagyományos politikával szakítás folytán új emberekre van szüksége, feljött az ő csillaga is. A tervbe vett merész fordúlatot ugy vélte legjobban indokolhatni, ha a régi politika képviselőit megtámadja. De korlátozott eszénél fogva ezt ugy fogta fel, hogy azon, szerinte elhibázott politikának okát kell keresnie — az az ok pedig nem más, mint hogy Erdély kormányzása, tudósok, mívelt emberek kezében volt. Elég hosszú beszédében azt fejtegette, hogy minden baj abból származik, hogy Erdély vezetésére doctorok és philosophusok gyakoroltak befolyást, ezeknek lehet köszönni, hogy a törökök ugy elhatalmasodtak s nyakára ültek Erdélynek. »Ezek a tudósok — mondá — csaknem elvesztették s a török zsákmányává tették Erdélyt azzal, hogy kormányzatát a bölcsészeti elvekre alkalmazák; alkalmatlanokká lettek a kormányzásra az által, hogy bölcsészeti tanulmányokkal kelletén túl tömték magukat.« S miután kimutatta, hogy a régi bölcsészek is, mint Socrates, Plato, Demosthenes, Cicero csak olyan alkalmatlanok voltak a kormányzásra mint az újak — Kendy t. i. és Kovachóczy — azt ajánlotta, hogy térjenek most az ellenkező útra, mint a melyen ezek jártak : állítsák ki a hadakat, gyűjtsék össze a sergeket s menjenek a török ellen. De ez a beszéd nem gyújtott annyira, mint azt Geszty várta, s a rendek épen nem siettek a válaszszal. Egy felől ') »Sein Handwerk ist nur ein Kriegsmann zu sein«, irta róla 1587. szept. 15-én gróf Nogarola, kassai kapitány, Ernő főherczegnek.