Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 3. 1576-1596 (Budapest, 1877)

12. fejezet: 1589-1596 - 1594. jul. 1. fehérvári országgyűlés

1594. JUL. ELEJE. 319 Zsigmond esküje, hogy a keresztyének ügyétől nem áll el. másfelől a többség meggyőződése oly ellentétet képeztek, melyet egyhamar nem tudtak kiegyenlitni. Válaszukkal Forró Jánost kiildék a fejedelemhez: minthogy a dolog rendkivüli fontosságú, kéri az ország ő nagyságát, hogy a maga kegyelmességéből engedjen nekik egy napot tanácskozásra — akkor fogják elhatározásukat ő nagyságával közölni. Azonban a következő napon sem tudtak a két véglet közt választani, s végre is abban egyeztek meg: hogy miután az államügyeknek első sorban a tanácsurak a vezetői, ők egyátalán nem akarnak nyilatkozatukkal nyomást gyakorolui ezek elhatározásaira, különben sem levén illendő, hogy az alsóbb rendek a felsőbbeket vezessék. Ennélfogva a mit a fejedelem s a tanácsurak végezni fognak a török háborút illetőleg, ők is ahhoz fognak fejők fennállásáig ragaszkodni. Azonban a tanácsurak sem akarták kimondani azt a végzetes szót: az elszakadást a töröktől, s abban állapodtak meg : minthogy ez az ügy mindnyájuk fejét illeti, illendő, hogy eldöntésére mindenki befolyjon. Ezért a Tordára összegyűjtött tábor elé kell azt terjeszteni. Ebbe aztán Zsigmond is kénytelen volt belenyugodni, nemcsak azért, mert a Rudolf részéről tett követelések egyik pontja kiköté, hogy a szövetkezést az országgyűlés is fogadja el, hanem azért is, mert tudta, hogy a rendek beleegyezése nélkül az ország hadát nem fogja a török ellen vezethetni. Carrillo azonban, ki épen ez idétt érkezett -vissza, valószínűleg a juniusi pontokkal, megelőzőleg sürgette ezek életbeléptetését s ezért a fejedelmi tanács, mielőtt Tordára ment volna, tanácskozást tartott az ügyben. A tanács formulázott szöveget követelt Carrillotól — de a dolog még nem ért a prágai udvarnál annyira, hogy ilyent adhattak volna, s a tanácsurak e nélkül a következményet illetőleg semmi biztosítékot sem láttak. Meg kell várni — mondták ezek — a magyarországi események fordulatát. Különben is nem egy külföldi követ, hanem hazafiakból álló fényes követség által kell a dolgot tárgyalni. *) Bethlen Farkas III. köt. 290—325 1. Egyes becses adatok vannak a Székely krónikában, a Hatvani s az Archiv névtelenjeiben Trauschnál, i. h. Milesnél stb.