Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 3. 1576-1596 (Budapest, 1877)

12. fejezet: 1589-1596 - 1594. jun. 1. fehérvári ol-szággyűlés

ben valami hibák követtettek volna el, az nem neki, hanem tanácsurainak tudandó be. Különösen sok szó volt róla. mintha ő a török frigy felbontására törekedett volna. Ezt ő határozottan tagadja — ellenkezőleg mindig a törökök megengesztelésén munkált. Itt hosszan felsorolta, hogy a béke idejében is mennyi mindent elkövettek a törökök Erdély megbuktatására. Itt vannak a florenczi udvar követei, nem urok, hanem a pápa nevében sürgetve, hogy fegyvereit a keresztyénekéhez csatolja. O hát követet küldött a pápához, megtudni tőle, hogy ha az ország elszakad a töröktől, mi módon maradhat meg biztosságban ? Magyarország visszafoglalása után Erdély biztossága Magyarország lesz. Beleegyeztem hát — mondá — a töröktől elszakadásba, de ugy, hogy az országnak ne legyen hátrányára a németekkel való szövetkezés, hanem az ország önállósága azutánra is maradjon épen. Beszédét fenyegetésekkel zárta be: az esetre, ha ajánlatát nem fogadják el, nem szavakkal, hanem fegyverrel fog ellenök küzdeni.

1) Zsigmond beszéde a rendek egy részére nagy hatást tett: de a tanácsurak és főrendek többsége állhatatosan elleuzette a török frigy felbontását. A tanácskozás, mely a fejdelem beszédét követte, zajos és heves volt s a lengyel caucellárnak egy levele, melylyel tudatta, hogy a tatár hadak Magyarország felé már útban vannak, megerősité az ellenzék állását. A határozat — ugylátszik — az volt, hogy július 1-én GyulaFehérvárott fegyveres országgyűlést fognak tartani 2) s ezt a *) A fejedelem beszéde négyféle variansban maradt fenn : legterjedelmesebb a Bethlen Farkasé (ül. 245—261-ik 11.) mely a beszéd egész szövegét adja ; alapjában megegyez ezzel a Chronicon Fuchsio-LupinoOltardinum kivonata (109-ik 1.), valamint a Decsy által közlött (123-ik 1.) s leginkább eltér a Hatvani névtelenjeé, (Brüsseli okmánytár III. 65 s köv. 11.) a) így adja a határozatot Trausch Chroniconja (I. k. 110. 1.) Ezzel megegyezik a Bethlen Farkasé is (i. h. 270-ik 1.) s mindkettő azt a következtetést vonja belőle, hogy »de defectione nihil statutum.« Ellenben a Hatvani névtelenje (i. h. III. k. 65, s az Archiv neue Folge I. k. 128-ik 1.) közlött »Kurzer Bericht« azt irják, hogy a töröktől elszakadás határozattá lett. Hogy Bethlen, ki olykor kevés kritikával használja a forrásokat, e gyűlés történetének elbeszélésében a fegyveres pressio történetét két helyen: a gyűlés elején és végén is megemlíti (1. III. k. 244 és 272. 11.)