Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 3. 1576-1596 (Budapest, 1877)

12. fejezet: 1589-1596 - 1594. jun. 1. fehérvári ol-szággyűlés

határozatot mind két fél a maga diadalának tekinté. A békepárt a beavatkozás elhala ztását látta benne, ellenben a fejdelem oda magyarázta, hogy az által a keresztyén fejdelmekkel kötendő szövetségre s a törökök megtámadására fel van hatalmazva — se meggyőződéssel gyűlés végeztével fényes hálaadó istentiszteletet s Te Deumot tartatott. Sőt e határozat alapján elkészítette a keresztyén fejedelmekkel kötendő előleges szövetkezési pontokat is: mind addig, míg neki módjában nem álland csatlakozni a keresztyén hatalmakkal : fönmarad színleges összeköttetése a törökökkel; Mátyás főherczeg 2000 harczost ad rendelkezése alá; maga Zsigmond is készül, hogy a támadást bármikor megkezdhesse '). S hogy pedig e szándékában meg ne ingattathassék, esküt tett le, hogy semmi által sem engedi magát a keresztyén szövetségtől elvonatni, s egyszersmind portán levő követei Torma és Ováry visszahívása iránt is intézkedett: az elsőnek mint elaggult embernek hazabocsátását egyszerűen kérte a portáról, az utóbbit pedig egy levéllel inté a hazajövetelre. »En jól vagyok —irá neki — te is ügyelj magadra.« S Ováry megértve az intést, hazaszökött

2). XIV. Mielőtt azonban a juliusi fegyveres országgyűlés ideje elközelgetett volna, a dolgok komoly fordulatot vettek. Esztergom ostroma a keresztyén hadak által nehezen haladt előre s kevés reménység lehetett, hogy Mátyás fegyelmezetlen hadaiból segélyt küldhessen Erdélybe. Másfelől a rácz hadakat, melyeknek Zsigmond Palatics lugosi bán által ismételten ágyúkat és hadi szereket küldött, a temesvári beglerbég megtámadta s teljesen szétverte, Becskereket s a többi általuk elfoglalt várakat és földterületet visszafoglalta. Végre Szinán ís megindult s ismételten és komolyabban sürgette Zsigmondot, az onnan van, mert a Szamosközyből és Gyulaffyból átvett részleteket nem egyeztette. Baranyai Decsi (Toldy kiad. 125) összezavarja a juniusi és juliusi határozatokat, azt irván, hogy ezen végeztetett volna el a senatusra történt appellatio. J) L. Törvények és Irományok XXII. 8) Bethlen Farkas III., 276 és 441.