Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 3. 1576-1596 (Budapest, 1877)
12. fejezet: 1589-1596 - 1594. máj. 12. tordai országgyűlés
doltsági latrok garázdálkodásaiban, egy portai csausz Amhat, ki Ol áhorsz ágon át vette útját Erdély felé, hírt vett e törekvésekről s a havasalföldi határról nagy hirtelen visszafordúlt. A dolog kellemetlenül hatott Zsigmondra, mert Amhát leleplezései káros befolyással lehettek volna terveire s azonnal írt a portára és irt Szinánnak, csodálkozását fejezve ki Amhát eljárása fölött, s nagy ostentatióval hirdetve hűségét.Szinán, ha nem hitte is Zsigmond hűségi nyilatkozatait, de ez időben, midőn a háború már, és pedig a törökökre nézve szerencsétlenül folyt, nem látta időszerűnek kifejezni kételyeit: megigérte közbenjárását a portán, hogy ott Amhat szavainak hitelt ne adjanak, csak hogy más oldalról — kívánta a nagyvezér — járjon ő is szigorral el az erdélyi latrok megbüntetése körül, a temesiekkel — tette hozzá leveléhez — majd végzend ő maga. Ugyanakkor értesíté Szolimán tatár khán hadának közeledéséről, melynek Zsigmond, csak hogy Erdélyt elkerülje, bőségesen igért eleséget. 2) Carrillo ezalatt megjárta Prágát s a mint hazaérkezett, a fejdelem maj. 12-ére Tordára egyetemes országgyűlést hirdetett. Zsigmond feltételeire a választ Carrillo decretum alakjában hozta magával, mely felelt ugyan a felvitt feltételekre pontonkint, de határozottan megkívánta, hogy ezeket a fejeielem és országgyűlés fogadják el. A fejedelem országgyűlési feltételeit, Kovachóczy korlátnok és Iffjú János tanácsúr vitték a rendek közé : mely a hadsereg mozgósítását, hadfölkelés elrendelését s az e czélra szükséges pénz megszavazását ajánlotta a rendeknek. A korlátnok megvolt bizva élőszóval mondani el a megszavazandó hadfölkelés czélját: segélyt adni Magyarországnak a török ellen folytatott küzdelemben. Ez természetesen más szavakkal annyit tett: mint felbontani a török frigyet, de a beszéd, mit Kovachóczy a rendek előtt tartott, kerülte annak direct kimondáZsigmondnak 1594. marcz. 28-án a portára irt s egy brassai szolga által, továbbá a Mehmet basához s végre Szinán basához irt és Lugossy János által elküldött levele. a) Szinán basának Lugossy János által Fehérvárra 1594. apr. 22-én hozott válasza, a m. k. államlevéltárban.
