Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 3. 1576-1596 (Budapest, 1877)

11. fejezet: 1576-1588 - 1579. jun. 1. gyula-fehérvári országgyűlés

1579. JUN. 1—3. 27 istent és az ő fiát. Azért vagy itt. liogy tedd le hitvallásodat, hogy senki se mondhassa, hogy kihallgatatlanúl lettél elitélve. E szavakra Dávid felállott s a fejedelem felé ment. Nyelvét és kezét szél érte: érthetetlen szavakat mormogott, s keze helyett fejével mutatott Trauzner Lukácsra, vejére. Ez aztán megmagyarázta: mert nem tud folyékonyan beszélni, kérte, hogy engedtessék meg, hadd szóljon helyette veje. S az engedélyt erre megnyerte. Most Kendi feltette a kérdéseket: 1) Mondottad-e tanításodban, hogy a Krisztust nem kell segítségül hívni? 2) hogy a kik Krisztust segítségül hívják, csak olyan, mintha szűz Máriát, Pétert, Pált, vagy a meghalt szenteket hívnák segélyül ? 3) Magáéinak vallja-e munkáit P Dávid vejének fülébe mondotta válaszát: csak azokat a könyveket vallja magáénak, melyeket valóban ő irt, de nem, melyeket neve alatt liurczolnak szerteszét, s melyekhez semmi köze. A többire nézve a szentírásra hivatkozott, mely sehol sem rendeli a Krisztus imádását, s egyszersmind elemezte vádolt szónoklatainak értelmét. Blandrata úgy találta, hogy e tanok a zsidózásra vezetnek vissza — de e megjegyzésére Dávid sem nyomhatta el a magáét: »doctor úr, még pár év előtt is nem úgy gondolkodtál« mi a vádlónak ünnepélyes protestatióját vonta maga után. Súlyosabb volt a Kendi Sándor ellenvetése: nem azt akarja tudni a fejedelem, hogy igaz-e az, a mit állitasz vagy nem, hanem új-e az vagy nem? ezt bizonyítsd be. Egy tárgy hosszabb s némi keserűséggel folytatott vitára adott alkalmat Trauzner és Blandrata közt, ki Dávid thesiseinek felolvasását sürgette. A vita egész menete nyomasztólag hatott Dávidra s már délfelé egészen kimerült volt, és kérte annak más napra halasztását. Ellenségei sehogysem akartak beleegyezni — de végre is engedniök kellett. Másnap — jun. 2-án — a fejedelem parancsára reggel 7 órakor gyűltek össze. Dávidot az első nap küzdelme annyira megtöré, hogy maga nem mehetett, hanem négyen vitték be a terembe. Dávid és védői ez napon annak kimutatására fektették a fősúlyt, hogy az incriminált tételek nem magának Dávidnak, hanem az egyháznak tételei, s ezt korábbi egyházi mun-