Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 3. 1576-1596 (Budapest, 1877)

11. fejezet: 1576-1588 - 1579. jun. 1. gyula-fehérvári országgyűlés

kákból igyekeztek kimutatni. Az az napi küzdés is heves és ingerült volt, de legingerültebbé akkor lett, midőn arról volt szó, hogy Dávid és nézetének osztályosai az alatt, mig a tanácskozás tart, hagyják el a termet. Trauzner úgy találta, hogy a vádlóknak is el kellene hagyni: de mondák, a tényálladék megállapítása végett szükség van azokra. Dávidnak és társainak csakugyan távozniok kellett. Az ez napi vita Blandrata és társai ellen felébreszté a gyanút, hogy Dávid tételeiben nekiek is részük volt s ezért le kellett tenniök a hitet hogy nincs közük az új tudományhoz, mely az atyának és fiúnak káromlása. Hátra volt: nyilatkozzanak Dávid tételei fölött. Blandrata, Hunyadi Demeter, Szegedi Lajos, az unitáriusok mind — egynek kivételével — elitélték Dávid értelmét és azt újításnak jelenték ki. Az egyetlen, ki nem Ítélte el őt, a nagybányai unitárius pap volt: »én nem mondhatom Dávidot újítónak, mert még a váradi disputatióban is úgy értettük.« A szász papok épen ezen okból tartózkodtak az itélet-mondástól. hanem a többiek mindnyájan kárhoztatták tételét. Ezzel el volt dőlve az ügy. Azután behívták Dávid Ferenczet s a korlátnok Kendi Sándor kimondá az Ítéletet: »megértette ő Nagysága (a fejedelem) ezt az egész dolgot, miképen a te agyadtól koholt tudományodat követvén, elhagytad az ecclesiai egységet, az istentelen, hallatlan, átkozott káromkodásra vetemedtél és az ország közönséges végezése ellen közönségessé tetted, újítóvá lettél. Azért ő felsége tégedet érdemed szerint másoknak példájára megbüntet, hogy afféle eszelős újításoktól elirtózzanak. Addig pedig, a mig tetszik ő nagyságának, a fejedelemnek rólad parancsolni, fogságban tártától.« x) Sem a fejedelem, sem a tanácsurak és rendek több áldozatot nem kívántak. Elégnek tartották Dávidot, mert ő volt az egész reformatiónak mozgató szelleme, s mert tudták, hogy bukásával úgy is meg fog az szűnni. Nem is akartak az unitarismus ellen irtó harczot kezdeni, mint a mely felekezet még mindig a legelterjedtebb volt a magyar főurak közt. s a sza') Bod Péter fordítása szerint Polycarpus 36. 1.