Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 3. 1576-1596 (Budapest, 1877)

11. fejezet: 1576-1588 - 1578. apr. 27. kolosvári országgyűlés

a fejedelmet, hogy haladék nélkül hivassa elő az »innovatort.« tartasson a két valláson levő superintendensek s mindkét valláson levő s egyenlő számmal összehívandó főurak által vizsgálatot s ha ebből kitűnnék, hogy újító, mozdítsa el a superintendenségből, s ha még ezután se szűnnék meg újítani, a tanácsurakkal egyetértve büntettesse meg. Járjon el hasonló szigorral azon vallásújítók ellen is, kik nem papok. A pénzügyi törvényeket illetőleg mindenekelőtt nagy helyesléssel fogadták, hogy a fejedelem Görgényt, egy Ferdinánd idejében s utódai által is elajándékozott koronauradalmat, visszaszerezte s kérték a fejedelmet, hogy a mult részgyűlés határozata alapján, a többi még idegen kézen levő koronauradalmak visszaszerzése körül jövendőre is járjon el hasonló szigorral. Azután áttértek az évi adó megszavazására. A mult év Ínséges volt 1) s a köznép, hogy az éhséget kikerülje, s hogy vetőmagva lehessen, kénytelen volt barmaira búzát venni kölcsön. E miatt az eddigi adókulcs nagyon súlyosnak tetszett, s az országgyűlés jónak látta azt leszállítani. 2) Ugyanis az adót (egy porta után 99 dénárt) »hat forint érő vonó marhára rótták, mely két ökörnek ára volt«, ezentulra a 99 dénárt oly jobbágyra rótták, kinek négy járomvonó ökre volt, vagy olyanra, kinek lóekéje járt: s egyszersmind e törvény szabályozá a rovásnak módozatait s azt is, hogy kik vétessenek ki a rovás alól: t. i. az égettek három évre, az oláh papok, miuden községben egy biró, a földesurak szabadosai, de oly kikötéssel, hogy új szabadost ne tehessenek a rovás végeztéig, zsellérek. Egyszersmind elrendelék, hogy ez adó-alapon, a meghatározott módozatok mellett készíttessenek az új adó-lajstromok. Egyébiránt ezúttal minden portától másfél forint adót *) Miles Würgengel 140. 1. 2) Az adókulcsot az 1543. nov. 28-iki vásárhelyi országgyűlés 3 írtban állapitá meg. (L. Erdélyi országgyűlési Emlékek I. k. 185. I. »modus dicationis Colonorum« t. i. olyan paraszt, ki 3 frt, értékkel birt, fizetett egy porta adót: 99 dénárt. Ezt az 1552. maj. 22. tartott országgyűlés 6 frtra emelte fel (Országgyűlési Emlékek I. k. 407. 1.) s attól fogva ez tartatott meg zsinórmértékül.