Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 3. 1576-1596 (Budapest, 1877)

11. fejezet: 1576-1588 - 1588. dec. 8. megyesi országgyűlés

Elől mentek az országgyűlési urak, utánok a fejdelmi tanács és Gálfy János udvarmester a fejdelmi bottal. Ezután a fejedelem ment s közvetlen utána két unokatestvére Báthory István és Boldizsár, valamint az egész udvari személyzet. A menetet néhány kapitány és puskás zárta be, melynek megindulásakor a város trombitása a templom tornyáról, majd a 8 trombitás a városház tornyán fútta hangszerét, azután a dobos verte dobját s újólag és hasonló renddel a trombitások játsztak, míg csak a fejdelem a templomba nem érkezett. Mindnyája pedig e napon díszöltönyét vette föl. A fejdelmen czobolymente, veres karmazsin bársonydolmány, kalpagján atyjának fekete forgója s oldalán aranyos kard volt. Lehete látni a főurakon is díszes fekete czoboly, nyusztprém, skárlát és gránát posztó mentéket, damasz, bársony s arany fonallal szőtt anyagú mentéket, szebbnél szebb kardokat s pompás gyöngy és drága-kövekkel kirakott forgókat s fekete daru tollakat, kócsagokat. A templomban a fejdelem az oltártól jobbra foglalt helyet, mögötte mintegy ölnyi távolságban Báthory István és Boldizsár s ezek mögött közvetlenül a kormányzó állott. A lakság és urak részint a másik oldalon, részint középen az oltár mellett a karban, a tanácsurak pedig a fejdelem előtt a zöld szőnyegen állottak. Midőn minden el volt helyezve, az ország szószólója Bánffi Boldizsár egy magyar szónoklatot olvasott fel, melyet Ézsaiás (I. 9.) következő szavaival nyitott meg: »Ha a seregeknek ura valami keveset meg nem hagyott volna bennünk, úgy jártunk volna, mint a sodomabéliek, lettünk volna hasonlatosak aGomorához.« »Miután isten, folytatá, e hazát kegyelmesen megtartá s védelmezé, a boldog emlékezetű István király nagyságod nagybátyja s Kristóf, nagyságod atyja alatt, most ugyanazon isten kegyelmessége nagyságoddal, mintegy fénylő csillaggal ajándékozott meg, kihez fordítsuk tekintetünket s gondolatinkat, kinél keressünk vigasztalást és menedéket s kinek tisztelettel, engedelmességgel és szolgálattal tartozzunk. Miután dicséretreméltó szokás az, hogy a fejdelmek esküvel kötelezik le magokat országaiknak, a lakság most Erdélyi Országgyűlési Emlékek III. 7