Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 2. 1556. sept.-1576. jan. (Budapest, 1876)

10. fejezet: 1571-1576 - 1571. maj. 23. gyula-fehérvári országgyűlés

ket róttak, fel a lázadást, melyben az uraknak lófűknek nem volt részek s mindnyájan lakoltak miatta. »Kérjük ti kegyelmeteket, lássa és ítélje meg, mi hasznot hozott ti kegyelmeteknek a seges­vári gyűlésbeli végzések állapotunkról. Mert mi főnépek és lófejek teljességgel elfogyatkoztunk és megnyomorodtunk, úgy annyira, hogy mi ti kegyelmetek mellett sem hadakozásra sem gyűlés tartásra elegek nem vagyunk, a szegény község is any­nyira megprédáltatott, hogy vagyon testek és lelkek, kiknek fohászkodások az hatalmas Istenhez felhatott, félő hogy ször­nyű veszedelmes ostorát ne bocsássa országunkra, ha ti kegyel­metek országúi rajtuk nem könyörül.« E folyamodványhoz volt mellékelve a sérelmek jegyzéke. A lázadás folytán épített várakba kinevezett tiszttartók ennek kerületét erőszakos foglalásukkal nevelték, a székely jobbágyo­kat, az úgynevezett földjükön lakókat elhajtották a várhoz, a sóaknákhoz. A tisztviselők, a királybírák, — idegenek és oda­valók egyaránt — még roszabbak voltak. Ezek zsarolása, a régi székely jogot és törvényt semmibe sem véve, határt nem ismert. Elfoglalták a réteket, makkos erdőket, havasokat, hol szabad legeltetésük", folyókat, melyekben szabad halászatuk volt. Ha a lófő vadat lőtt, a várba kellett vinnie s úgy is elvet­ték barmait. Nem engedték meg, hogy lovaikat eladják, sőt mi­dőn éjien használni akarták, bevitték a várba. Legtiizetesebben legnagyobb sérelmöket sorolák fel: a donatiók özönét, melyek­kel a boldogúlt király leginkább Marosszéket árasztá el : ké­rik, hogy ezek szállíttassanak ki közűlök, mert »félünk, hogy ha ott való lakások leszen, nagyobb nyomorúságunk leszen miattok, kit el nem szenvedhetünk.« Végéhez a székely község sérelmeinek jegyzéke volt mellékelve — melyben ugyancsak a tiszttartók és tisztviselők zsarolásai voltak felsorolva. 1) A más két nemzet tárgyalván e folyamodványt, minde­nekelőtt a zsarolásoknak és visszaéléseknek akart határt szabni : eltörülték a száraz korcsmákat (t, i. a korcsmáltatási jog felét 25 ftot, olyan helyekkel is megfizettették, hol nem is ') Egész terjedelmében közölve a székely Okmánytár Il-ik kö­tetében.

Next

/
Thumbnails
Contents