Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 2. 1556. sept.-1576. jan. (Budapest, 1876)

10. fejezet: 1571-1576 - 1571. maj. 23. gyula-fehérvári országgyűlés

lag kis kör előtt volt tudva, s minden élitől megfosztva. S most már nyugodtan térhettek át a tanácskozásokra. A testamentomos urak értesítették a rendeket, hogy a meghalt fejdelem több ékszer közt Erdélynek s a magyarországi részeknek hagyott egy nagy, drága kövekkel ékített keresztet, ugyanazt, melylyel nyakában ment Szolimánhoz s mely Korvin Jánosról szállt családjára. Az ország ennek őrzésével a szebeni polgármestert és tanácsot bízta meg : s az nekik utóbb át is adatott. *) Azután kivetették a rendes adót : a portákra 99 dénárt, hasonló összeget a székelyekre, úgy azonban, hogy ezek közt új népszámlálás történjék, továbbá a szászokra. A magyarországi megyék portánkint 1 ftot fizetnek. A mult vásárhelyi gyűlésben kivetett adó kezelése a korlátnokra bízatott, ki mihelyt a meghalt király végintézkedései elintéztettek, adjon a kinevezett bizottságnak számot hova fordításáról. Intézkedtek a dézsmahaszonbér lefizetése ügyében. A liarminczadosok a törvények és szabályok megtartására utasíttattak. Ezután a folyamodások elintézésére került a sor s ezek közt első volt a székelyeké, llégi és hosszas sérelmi kérdés volt ez, melyhez még eddigelé nem találták meg a kedélyeket megnyugtató megoldást. Egy szász iró mondja a székelyekről: »jobban nyomták őket, mint a pharaok az izraelitákat Egyiptomban : néha fiaikat, leányaikat el kellett adniok, hogy az adót fizethessék.«

2) Ha nem veszszük is ezt szószerint, elég volt az a sérelem, mit maguk felsoroltak beadott folyamodván} ukban. A folyamodvány hivatkozott a székelyek régi állapotára. Felhozta a viszonyokat, melyek rájuk ezekkel ellentétes terlie*) L. Végzések és Irományok VII-ik sz. V. ö. Seivert értekezésével »das goldene Kreutz Johann Sigmund Zapolyas« Transilvania 1862-ik évf. 42-ik 1. 2) A szebeni jkvben olvassuk a percepták közt : Sequitur contributio in Comitijs Albae Juliae post mortem S. E. Mattis celebratis ad 17 diem Maij, ubi nobilitas de porta den. 99 vniuersitas Saxonum vero fl. 180^0 soluit, combustis tamen ex liac summa defalcatis.« Ugyan csak ott az Erogaták közt olvassuk, hogy a temetés után »dem new erwehiten Waida Báthory István* adtak 112 fl. 37 den. értékű kupát, »item ein Perlmutterschale in Silber verfasst« fl. 52 s den. 76 és száz véka zabot. Erdélyi Országgyűlési Emlékek. II. 26