Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 2. 1556. sept.-1576. jan. (Budapest, 1876)

10. fejezet: 1571-1576 - 1571. maj. 23. gyula-fehérvári országgyűlés

meg volt nyugtatva, minden párt szabadon lélegzett tel — »mert, mint egy német krónikás 1) mondja, közönségesen attól tartottak, liogy a király temetése az ő temetések is lesz.« De nem lett, s bogy nem lett, ezt Báthory Istvánnak köszönheték. E perczben már nem volt kétséges, hogy a Zápolyák székébe nem vajda, hanem fejedelem fog ülni, s hogy ki beleülend, az nem Békés, hanem Báthory lesz. A temetésre kitűzött nap végre felvirradt s a gyászszertartáshoz illő ünnepélyes komolyság váltá fel a tegnapelőtti zajt és zavargást — pedig ez napra Fehérvárra tenger nép jött össze. »Soha nem látott — mondja ugyan az a krónikás — ez a kis Erdélyország egy helységében sem annyi népet, mint ezen temetési alkalommal.« 2) Az napon, máj. 23-án, felnyitotta a korlátnok Csáky Mihály a koporsót s a hűlt tetemek megszemlélésére egymásután bebocsáttattak a »jelenlevő sokszámú urak, népek, vitézlő sergek.« Az arcz már el volt torzúlva, félszeme nyitva volt, s balkeze meg volt feketedve. Veres karmasinba volt öltöztetve s fekete palásttal letakarva. A mint a menet körűijárta a koporsót, a testamentomos urak lezárták azt, s Csáky lepecsételő. 3) Ezután megindúlt a temetési menet. A palota lépcsőjétől a templom ajtajáig a feketébe öltözött harczosok két sorfalat képeztek. Ezek közt lépdelt a menet : elől a tanácsurak s az idegen udvarok követei gyászba günknek is ellene való dolognak tetszett, egymással azért szólván, főuraimmal és lófö atyánkfiaival tetszett, hogy fejenként ti kegyelmetek közé úgy mint közönséges gyűlésben jönnénk, mindeneknek hántások nélkül, hogy ti kegyelmetek között lévén mi is megértenők országunk állapotját és azt, az kit az úr isten fejedelemnek előnkben mutat országúi ti kegyelmetekkel előnkbe vegyük. Oka jövésünknek első az, melyre hitünk is kényszerített. Az köztünk való kösség is az ő rajtok való nyomorúltságokbeli könyörgésért választották volt falunként, három-három attyokfiait, kiknek nagyobb részét utókból Bátori István uram intéssére megtérítettük, értvén nagyságtoknak hántására lenne.* ») Miles Würgengel 138-ik 1. 2) Miles u. o. 3) Hagymási Kristóf levele Liszti János magyarországi cancella-. riushoz 1571. máj. 27. Erdélyország Történetei Tára I. k. 106-ik 1.