Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 2. 1556. sept.-1576. jan. (Budapest, 1876)

10. fejezet: 1571-1576 - 1571. maj. 23. gyula-fehérvári országgyűlés

menedéket láttak — lia elhalasztják a temetést és választást. De a rendek erről hallani sem akartak, nekik szabad fejdelem kell, ki függetlenül kormányozza őket. ') Még nagyobb volt a zavar a tövisi táborban. Egy részök máj. 21-én korán reggel betódult a fővárosba, a palotába, megrakta azt őrséggel, s elfoglalta a fontosabb helyeket. A rendek szokás szerint a nagytemplomban gyűltek össze, a főrendek azonban a várban. '-') Lzonyú volt a zaj — a pártok élesen állottak szemben, eltökélve végletekig vinni a dolgot. Nagy volt a kétségbeesés, nagy a félelem — csak Báthory nem vesztette el nyugalmát. íme ekkor jött a hír, hogy a székelyek követsége s a tövisi tábor — mert kétségtelen, hogy ezek is csatlakoztak hozzájok — közelget. E vészteljes pillanatban mindenki csak Báthory Istvántól várta a szabadulást. A testamentomos uraknak fel kelle hagyni makacs követeléseikkel, hogy halaszszák el a temetést: annak napja máj. 23-ára tüzetett ki, s most kérésükkel Báthory Istvánhoz fordultak: fordítsa el fejőkről a fenyegető veszedelmet. Ezzel a dolog rendbe lett hozva s István úr közbevetésére a székelyek visszatértek a tövisi táborba. 3) Mindenki ') A testamentomos urak levele. Miles Würgengel 138-ik 1. s) Forgács Commentarii 629 — mert liogy ez ezen napon történt, az egykorú levelekkel összevetve világosan kijön. 3) A székelyek fenirt folyamodása a dolgot ekkép adja elé: »Halljuk és értjük, hogy mifelőlünk ti nagyságtoknak és ti kegyelmeteknek ez mostani gyűlésre jövésünk felől külemb-külemb híreket hoztanak, mivel hogy mi oly indulatot akartunk volna tenni, avagy tettünk volna, hogy mi községet támasztottunk volna fel és úgy akartunk volna jönni avagy jöttünk volna is, melyről mi az testamentumos és tanácsbeli urakat eléggé bizonyosítottuk, írásunkat fő személy atyánkfiai által is, hogy ezt ne hinnék; ti kegyelmeteknek is országúi akarjuk tudomására adni, hogy efféle felőlünk való hírek hamisak voltak. Mert az isten mi nekünk bizonyságunk, hogy fő embereknek közöttünk valóknak erre való akaratjok és indulások nem volt, sőt csak gondolatjok is meggondolni; megtekintvén penig ez ország állapotját és az haza megmaradását, szemünk előtt viselvén az mi megholt kegyelmes fejedelmünk kötelesítését, sőt ki ki az ő kötelét szeme előtt viselvén, midőn megértették volna az Judica vasárnap tájba számos attyokfiainak Fejérváratt való végezéseket, hogy fejedelmünk ez világból kimúlt volna és csak rész szerént való gyűlésünk lenne, mely mi nekünk seinmiképeu nein tetszett, sőt kötelessé-