Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 2. 1556. sept.-1576. jan. (Budapest, 1876)
7. fejezet: 1556-1559 - 1558. jun. 5. gyula-fehérvári országgyűlés
Parisban nem igy fogták fel a dolgot. II. Henrik komolyan akart szövetkezni Izabellával, mert ebben Ferdinánd ellen erős támot vélt feltalálhatni, Báthoryt szivélyesen fogadta, midőn ez a királyasszony üdvözletét átadta s csakhamar megállapiták a szövetkezés feltételeit: az alvidéki várak visszaadása érdekében a király közbenjár a portánál, ezért a szultánhoz követet küld'; öt évre öt-öt ezer forint hadi segélyt ad, s egyik unoka-bugát nőül adja János Zsigmondhoz. Egyúttal követül! Erdélybe Martines-t kijelölé, ki oda Báthoryval együtt elutazott.') Ez alatt magában Erdélyben ismét zavarodni kezdtek az ügyek. A királyné s a moldvai vajda közt feszültség állott be, a miatt, hogy ez Küküllővár visszaadására a portán magának fermánt tudott eszközölni. A királyné szinleg megígérte az átadást, de az tényleg nem hajtatott végre. Az Erdélybe az uradalom átvételére küldött bojárok eredmény nélkül tértek haza s a vajda határt nem ismerő dühvel megmotozta bojárjait, meg a királyné követeit, Bebekkel ismét alkudozást kezdett s beütött és pusztította a Barczaságot. A királyné e hírre körülhordoztatta a véres kardot, Bebeket hivatta magához, de ki nem jött el 2) s végre, midőn a franczia követ és Báthory megérkeztek, jun. 5-ére Gyulafehérvárra országyűlést hirdetett. E gyűlés ismét a hosszabbak s ugy látszik zajosabbak közé tartozott. A rendek némi feszültséggel jelentek meg: a királyné eddigi költekezéseit túlságosoknak találták s daczára, hogy a múlt országgyűlés kimondá az államtanács szaporítását, más szavakkal újból szervezését, az új tanácsurak még mindig nem birtak Izabella lengyel kegyenczei, főként Nisovszky ellenében annyi befolyással, mennyit e törvény értelmében maguknak követeltek. A hír Bebeket s a két Kendyt emlité e mozgalmak vezéreiül, mint a kik triumvirátus felállításán munkálnak, s e czélból keresztül akarják vinni, hogy Izabella ') forgács 206. Bethlen Fal-kas 1.617.1. Forgács II. Henrik leányát jelöli ki menyasszonynak, Bethlen anokahugát — ez utóbbi valószínűbb, mert Henrik leányai kicsinyek voltak. *) így irja le e dolgot Mágócsy Gáspár Nádasdyhoz irott levelében. Pray Epist. Proc. III 130-2.
