Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 2. 1556. sept.-1576. jan. (Budapest, 1876)

8. fejezet: 1559-1564 - 1562. jun. 20. segesvári országgyűlés

Mindenek fölött a jövő támadások lehetőségét gyökerében kívánván elmetszeni, azok szálaira irányzottak a főcsapást. Minden fölkelés náluk egy kútfőre vezetett vissza : a székely, ha fellázadt is, semmit se tett maga személyén kivül koczkára — mert régi szabadságok szerint a székely örökség a királyi liseus által nem volt elkobozható. Megújíták az 1557-iki törvényt, mely szerint hütlenségi perben a székely is volt fő és jószágvesztésre marasztható, de a mely azóta sem lett alkalmazásba véve mind ez ideig. Hogy pedig az e lázadás által okozott kár némileg megtéríttessék, a székelyföldön levő sóaknákat lefoglalták a fiscus számára, ugy azonban, hogy abból a főnépeknek épen ugy, mint a megyei bányákból a nemeseknek házuk szükségére elegendő só adassék. Atalán e végzések egyik iránya volt a székely alkotmányt lehetőleg öszbangba hozni a megyei intézvényekkel s a köznépnek megadni az oltalmat a lófők elnyomásai ellen. Az elsőre czélzott annak végzésbe foglalása, hogy a székelyföldön levő porták is akkép, mint a nemesek jobbágyai, megrovassanak. Bizonynyal Martinuzzi óta be volt hozva a portai adó a székelyek közé is, sőt ez több izben szabályoztatott is — de hisz támadásukkal épen ennek módosítására czéloztak s leveretésük épen e czéljokat hiusítá meg. ') Továbbá ide czélzott katonai kötelezettségük szabályozása — mely hasonlag sérelmeik egyik tárgyát képezte — de nem újított alakban, hanem a bevett formák közt: hogy a lófők egy lóval, a főrendek többel szálljanak táborba fejedelmi parancsra, az elsők egy forint az utóbbiak 2 forint hópénz fizetés mellett — ezek külön, évenkint, minden ló után 8 forint tartáspénzt kapván. Valószínű, süt bizonyos, bogy maguk a gyűlési határozatok e kiadványról megemlékeznek : de fájdalom e gyűlés végzései elvesztek. ') Eder Schesaeushoz irt jegyzeteiben 73 s köv. 11. megfordítja a dolgot. O a főnépek és lófők megvédését látja e czikkben a íportai adó ellen. A dolog ugy áll, hogy e rendelet egyiket ugy kimondta, mint a másikat, s nem a »nemesség« elvesztéséről volt itt szó, hanem a portai adó rendszeresítéséről. Az általa idézett Relatio híven mondja el, hogy a székelyek mikép kényszeríttettek a »subsidium« fizetéséhez járulni : midőn két nemzet kötelezőnek jelenté ki azt az 1557-iki országgyűlésen, hogy a mit két nemzet végez, az a harmadikra is szól, s ezzel nem ellen* kezik az, mit Veráncsics munkái I. k. 145. 1. mond.