Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 1. 1540-1556 (Budapest, 1875)
6. fejezet: 1553. maj.-1856. sept. - 1553. aug. 19. Medgyesen tartott o. gy.
bejöveteléről mit sem tudunk, azt se tudjuk hol van, ment-e közületek valaki értté P Írjátok meg mit tudtok róla és küldjétek meg az adót« s válaszúi ügynököt küldtek a portára az ország nevében, ki tegyen jelentést, hogy ők már rég beküldték volna az adót, ha Petrovics támadása azt lehetetlenné nem teszi, továbbá ugyanezen csauszszal az ingadozók és habozok megnyerésére szerte-szélyel leveleket Írattak, melyek megczáfolják a porta közösségét a mozgalommal s átalában az egészet a Lengyelországból megszalasztott Petrovics magánvállalatának akarák feltüntetni, ki a porta megnyerésére is csak ekkor teszi az első lépéseket. Ily módon megingatván a közvélemény bizalmát, a mozgalom sikerében aug. 15-ére Tliordára híveiket meghívták részgyülésre, mely alkalomra Kendy tízezer forintot tartott készen mint ezek közt kiosztandó öszszeget 1). De a vajdák nem sokáig maradtak Thordán. Aug. 20-ika körül Megyesen tartottak gyűlést 2), talán Kornis tanácsára, »hogy siessenek vágják le a székelyek fejét, majd a farkok nem fog vagdalkozni,« s mindenesetre megtenni az intézkedéseket a támadás elnyomására. III. A támadás ügye pedig csakugyan roszúl állott. A persa háborúval elfoglalt szultán nem akart egy másik európai háborút is kezdeni s elégnek tartá üres szavakkal, kétes biztatásokkal nyújtani kilátást jövőre s nem hagyni elaludni a fejlesztett lángot, és a kért fermánok a határszéli basák beütésére elmaradtak, kik épen ezért kisebbszerű demonstratióknál egyebet nem is tettek. Híjában biztatta a királyné Petrovicsot kitartásra 3), híjában sietett ez Debreczenből Kenderesre értekezni *) L. Törvények és Irományok IV. sz. 2) A nagyszebeni jegyzökönyvekben olvassuk : 19 Augusti Euntibus Domino Judice et Francisco Bayer in Dietam Meggyesiensem. Expensi et vectura fl. 28. den. 60. 3) Az erdélyi püspök aug. 9-ről irja Ferdinándnak (a titkos levéltárban) »liodie liic unus precipuus Siculus Emericus Lázár, qui nomine publico cum collega nuncius venerat, secrete mihi narravit quendam ser-