Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 1. 1540-1556 (Budapest, 1875)

2. fejezet: 1542. apr.-1544. - 1543. jun. 29. fehérvári o. gy.

1542. APRIL— 1 544. 113 chenordnung) kiadása 1542-ben bár czímében csak a Bárczaság reformatiójának mondatott, az egész nemzetnek szólt s rövid velősségével — németre is lefordíttatván — az egész nemzetre batott. Oly éles eszű ember mint a barát belátta, hogy itt többé nem a Barczaság, hanem az egész szász nemzet reformálásáról van szó. Ugy látszik, hogy a fehérvári káptalan panaszára 2) az országgyűlésre, melyet a királynéval együtt hirdetett, megidéztette Hontert is: »adjon számot, hogy miért csatlakozott a keresztyén vallás rendtartásához« (azaz a reformatio újításaihoz). A tanács nem engedte meg Honternek, hogy elmenjen, tartván, hogy a barát a különben már feledékenységbe ment vallástörvény szigorát fogja felelevenitni. Honter pedig megírta az Apologia Reformationist 3), a lehető ellenvetések czáfolatát. »Nehéz — mondá — védekezni ott, hol nincs ellenvetés, miért is mintegy kitalálni kényszeríttetünk, hogy min ütközhettek meg némelyek a Libellns Reformationisban ?« S épen azért ez Apologiában kevesebb tért adott a dogmaticai vitáknak mint a politikai mentségeknek. »Senkit sem akart — mondá — sem bántani, sem gyalázni, sem sérteni, hanem művét a hazai papok számára adta ki, zsinórmértékül addig, inig valamely zsinat összeírja azokat.« Az Apologia első fejezete csaknem ostentatióval fejezi ki, hogy a Libellus Reformationisban mivel sem sérté a királyné vagy Magyarország főurai s többi nagyságosai iránti engedelmességet s hivatkozik az országgyűlésen jelen levő ]) Formula íteformationis Ecclesiae Coronensis et Barcensis totius provinciáé Coronae 1542. 8-adr. 32. 1. Lenyomva több izben, legújabban Trauschenfels »Beiträge und Aktenstücke« czímü müvében. V. ö Tratischenfels Schriftsteller Lexiconja II. k. 211. 1. 2) Honter az Apologiában a prot. könyvekre hivatkozva mondja : »quorum copiam venerabilibus dominis Albensibus minimé deesse compertum l abemus« . . . midőn ő a káptalanban meglevő könyvekre hivatkozik, ez azt mutatja, bogy mentsége a káptalannak szólt, mely vitázó fél volt vele - tehát nagyon valószínű, hogy ez volt a panaszlófél is. 3) Megjelent Trausch. Beiträge und Aktenstücke 43 s köv. 11. 4) »Sed cum difficillimum sit respondere ubi nihil certi proponitur« mondja az Apologia bevezetésében. Erdélyi országgyűlési Emiekek I,