Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 1. 1540-1556 (Budapest, 1875)

2. fejezet: 1542. apr.-1544. - 1543. jun. 29. fehérvári o. gy.

urak közül azokra, kik ismerik, hogy minden isteni kötelességek annnyi odaadással teljesíttetnek, mint soha az előtt. Mivel tudja, hogy a királyné, az ő főtisztelendő pártfogójuk (t. i. a barát) s a többi főurak is sohasem jöttek ellentétbe az Isten szavával, meg van győződve, hogy ő is, ha kimutatja, ártatlanságát, fel fog mentetni. A többi fejezetekben vegyesen védi magát az emelt vádak ellen, melyek vele közöltettek s azok ellen, miket az országgyűlés által emelendőknek vél J). Védi magát a lázítás és zavar csinálás vádja ellen, mert ő csak Isten igéjét s Krisztus parancsát követte, ha pedig rendtartásába valami illetlen csúszott be, s ezt kimutatják az Isten igéjével — ő annak mindig kész engedelmeskedni. A mit ő tett, arra Istennek és felsőbbségének parancsa készté (III. f.). A vértanúk példája és a szentírás mutatják, hogy azon embereknek, kik az Isten igéjével ellentétbe jőnek, nem kell engedelmeskedni. (IV. f.) Hogy kitűnő városok példáját követte, azt azzal igazolja, mert az apostolok is azt mondák : kövessetek engem, mint én követem a Krisztust (Y. f.). A hol könyvében a papokról élesebben szól, azt azzal menti, hogy nem a fehérvári s esztergomi tisztelendő urakat értette, hanem azokat, kik az emberek megbotránkozására hivatalukat meddőn kezelték. (VI. f.) A többi fejezetekben dogmatikai kérdéseket tárgyal s az utolsóban (XII. f.) tér vissza politikaira: hogy miért nyomatta ki könyvét ? mert— úgymond — eddigelé a sajtó szabad volt mindenféle hatóság alatt és senkinek sem jutott eszébe megtiltani a könyvek kiadását. Különben neki nem volt más czélja, minthogy e zaklatott és sanyarúságos időkben előmozdítsa a közegyetértést s a vallás megtartásában beállható ') Az Apologia több pontja mutatja, bogy Honter kimondott vádak ellen is védi magát. Pl. az Y-ik fejezetben : Sed procedendum ülterius ad explicandam sententiam nostram in eo «fttod scriptum est: »Nos exempla clarissimarum urbium secuti.« Nec satis mirari possumus cur illud nobis vitio vertat ur, quod praecipue sperabamus pro nobis et pro causa nostra futurum . . . s összefüggésbe hozza a mondatot azzal, mi könyvében előtte és utána áll. Elszórva más helyeken is felel tényleg emelt vádakra.