Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 12. 1606 (Bp., 1917)
II. A "bécsi béke" és a három kassai országgyűlés 1616. június-deczember
292 A KASSAI ORSZÁGGYŰLÉS ezredek és hajdúszázadok szigorú létszámát ; hiába tiltá meg becsvágyó hajdútiszteknek a zászló kitűzését és újabb, úgynevezett hajdúcsapatok toborozását,1) a visszaélések nem szűntek meg és különösen a rendtartás ellenére újonnan kitűzött toborzó zászlók körül nem csupán az az előtt királyi zsoldban -volt rácz csapatok maradványaiból, hanem és legfőkép a magyar jobbágyság köréből mind több-több nép sereglett össze. A földesurak, a kik természetesen nagyon jól tudták, hogy ezeknek az új zászlóaljaknak fölállítása törvénytelen dolog, igen szigorú eszközökkel léptek föl efféle, fegyverhez szökött jobbágyaik ellen, a kiket aztán a megyei nemességre amúgy is agyarkodó igazi hajdúság bizony »csak azért is« védelembe vett. Ebből természetesen súrlódások, majd a hosszú fegyverszünet kedvezése alatt, mikor az ellenség nem adott dolgot, formális csaták keletkeztek. »Tiszán túl nemeseknek hajdú vitézekkel gyakorta harezok vagyon, ölik, vágják egymást«, írja Révay Márton Thurzó Györgyhöz* 2) és a mi a Tiszán túl megtörtént, az többször előfordult a többi keleti, a Tiszán inneni megyékben is, a hol kevesebb volt az igazi és több a kései hajdú. A hajdúság e nagy mérvű elszaporodásából kettős kár keletkezett. A fejedelmi kormány t. i. a kincstár kedvezőtlen állása, mondhatnék üressége miatt már hónapok óta nem tudta az igazi hajdúságnak egész zsoldját kifizetni ; a tavaszi kassai gyűlés alkalmával is csak a legnagyobb erőfeszítéssel volt képes a fejedelem kamarája 160.000 forintot zsoldtörlesztésre összehozni. A nélkülöző zsoldosnép oly módon keresett ezért kárpótlást magának, hogy azt a vidéket is jól megzsákmányolta, a melyet neki ellátására a kormány kijelölt és azt is, a melyen át ide vonult. Az új hajdú-elemek ezt a példát pedig nemcsak követték, hanem túlhajtották ; nekik a zsákmányolás czéljuk volt, hiszen zsoldra semmi joggal és kilátással nem bírtak. Különösen kitűntek a rablásban a rácz csapatok maradványaiból átvedlett új hajdúk. *) V. ö. Magy. Orszgy. Emi. XI 783 és köv. 2) 1606 aug. 23. (ered. Kpü.) — Tanulságosan jellemzi a hajdúság és a magyar nemesség ezen feszült viszonyát egy névtelen császári tiszt Stralen- dorffhoz írt olasz nyelvű beadványában, kelet nélkül, legkésőbb 1607 elejéről (B. U.).
