Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 12. 1606 (Bp., 1917)
II. A "bécsi béke" és a három kassai országgyűlés 1616. június-deczember
1 (506 AUGUSZTUSÁBAN. 293 a kiknek dúlásait maguk a legkeményebb hajdúvezérek is meg- sokalták. Egy ilyen rabló vojvodáról írja a bizonyára nem valami lágy szívű és nagy culturájú Hajdú Gergely, Boeskay egyik legfőbb hajdúkapitánya, a neki panaszkodó Thurzó Györgyhöz : »ha kezembe keríthetem, Isten engemet úgy segéljen, hogy szalagszíjat metszek a hátából és Nagyságod elejében küldöm .. .. Nem a vojvodára bízta ő fölsége (Boeskay) az vitézit, sem kapitányságot neki nem adott«.1) Az ezen dúlások miatt és az ezen elemek ellen előállott általános elkeseredésnek, melylyel az egykorú íratok telistele vannak, talán legtalálóbban Illésházy ád kifejezést, midőn a fejedelemhez azt írja, hogy »a hajdúk élik és szabadon pusztítják az országot.. . senki nem akar szántani, minden pásztor parancsolni, lakni, fosztani, gazdagodni akar«.* 2) A másik káros következménye a hajdúság ezen értéktelen elemekkel való megtöbbiilésének a fegyelem teljes meglazulása, a zendülési kedv növekvése és az volt, hogy egyesek hitvány üzelmeit elősegítette. A kassai tavaszi gyűlés történeténél olvas-, hattuk, hogy mily példás büntetéssel, egyes bújtogatók föl- akasztásával, igyekezett a fejedelem a fegyelmet visszaállítani.3) Alig nehány hétre rá mégis, mint az imént láttuk, nehány ezer, a nyugati megyékben ülő hajdú egy kósza hírre megint összeesküdött s kész volt egy csomó végvárat a töröknek átadni s ha kell Boeskay ellen is küzdeni. Ugyanez időben az ország legtávolabbi részében a székelység földjére is elhatott az efféle csavargó hajdúnép mérge. »Azt mondja az hajdúság, így szól egy székelyföldi tanúvallatásról tett jelentés,4) hogy nem szolgáljuk a bestye lélek k .. .t, mert nem fizet ; mert eddig Boeskay király volt neve, de ezután Bocskoros István leszen a bestye lélek k... nak a neve.« Azé fajta dologtalan söpredék ellen, mely a békés földnépét, a nemességet, a fejedelmet, s nem utolsó sorban az osztrák és morva határokat is fenyegette, mely ép úgy kész volt törökkel s tatárral veszekedni, mint velük egyet1) 1606 nov. 24. (Ered. 0. L. Acta Thurz. Fase. 36.) 2) Illésházy Bocskavhoz 1606 jún. 17. Tört. Tár 1878, 293. 3) V. ü. Magy. Orszgy. Emi. XI. 596. 4) Erdélyi Orszgy. Emi. V. 417.
