Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 12. 1606 (Bp., 1917)
II. A "bécsi béke" és a három kassai országgyűlés 1616. június-deczember
174 A »BÉCSI BÉKE« így látjuk hát fölmerülni most, mikor már a megegyezés küszöbén állottak a pártok, a már megállapított szövegnek egy különben bettihű, de olyan másolatát, a melyen Khlesl a legfontosabb kifejezést törli, mással helyettesíti s a melynek végébe egy új záradékot told.1) Törli tudniillik a »határoztatott és végeztetett« (statutum et conclusum est) kifejezést, tehát a czikk dispositiós, rendelkező, kötelező elemét és helyettesíti ezzel a kifejezéssel : »Statui et concludi petunt«. Ezáltal a czikk megszűnt kötelező végzemény és a határozatba ment vallás- szabadság megszűnt jog lenni ; a czikknek most már csak az az értelme, hogy a mi a vallás ügyét illeti... a rendek határoz- tatni és megállapíttatni kérik a fölségtől, hogy resolutiója szerint minden elősorolt rendek szabadon gyakorolhassák vallásokat. Kérelem ! Petitio ! Tehát az elképzelhető legrosszabb állapot ; az, a mely alatt a kassaiak és a többi felsőmagyarországi városok 1604-ben templomaik elvétele miatt végigjárták a kunyo- rálás kálváriáját és a mely egyik oka volt Bocskay fölkelése gyors terjedésének. A gondolat képtelenségét azonban Khlesl maga hamarosan belátta ; elejté a szörny-kifejezést s helyette (és természetesen a törült »statutum et conclusum est« helyébe) szintén sajátkezűleg a következőket igtatta : »relinquitur illud in Suae caes. regiaecjue Majestatis resolutione ad quam se regnicolae referunt«, azaz : a mi a vallás ügyét illeti... ez ő fölsége amaz elhatározására hagyatik, a melyre a magyarok hivatkoznak. Tehát nem kell kérniük a fölkelőknek semmit, nem is ód nekik a főherczeg semmit ; hanem ott van a császári és királyi fölség resolutiója, a melyre a magyarok hivatkoznak : ez a mérvadó. Egy tollvonás fölmenti a főherczeget és vele Khleslt minden aggodalomtól, egy tollvonás az egész felelősséget a császárra hárítja, ha tudniillik jónak látja az urahcodó a magyaroknak állítólag tett ígéretéhez képest vallásszabadságot adni. És hogy a főherczeg e mentesítése, a császár e felelőssége napnál világosabb legyen, záradékot is írt még Khlesl a szöveg legvégéhez, mely a gondolatot valóban egész fölöslegesen ismétli meg. »Tehát, — mondja a záradék — miután az országlakosok, mint föntebb mondatott, a vallás dolgában a fölségnek egy resolu- *) *) Irományok 25. j) alatt.
