Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 12. 1606 (Bp., 1917)
II. A "bécsi béke" és a három kassai országgyűlés 1616. június-deczember
KHLESL ÉS A VALLÁSI CZIKK. 173 és oly nagy, egész életére kiható viszálya a baziniakkal és szent- györgyiekkel, akkor tán nem megy bele az előbbi kívánságba 5 nem respektálja vaia lelkiekben is annyira a földesúri jogokat. De keserű tapasztalatai e pontban engedékenynyé tették és különben is vigasztalhatta magát azzal a gondolattal, hogy a főpapi és katholikos földesúri hatóság alatt álló szabadalmazott városkák száma csekély a protestáns földesúri hatalom alatt állókéval szemben. Ezért fogadta hát el a két módosítás elsejét, míg a másodikba tán méltányossági szempontból egyezvén belé, jó alapon hitte már most, hogy a vallási czikk szövege, Istennek hála, elkészült ! Pedig csalatkozott, mert egy kíméletlen kéz ugyancsak megrázta a nehezen összetákolt alkotmányt. Khleslnek sehogy sem tetszett már az sem, hogy a szöveg oly határozottan, végzés gyanánt (»statutum et conclusum est«) mondja ki a vallásszabadságot ; de különösen az bántotta, hogy nézete szerint nem elég világosan, nem eléggé félrenemérthetően van benne az a gondolat és az a szándék kifejezve, hogy a főherczeg ártatlan a minden jó katholikos előtt gyűlöletes lelkiismereti szabadság megadásában és hogy ezért az engedményért csak és csupán a császárt illeti a felelősség. Neki, mint a főherczeg lelki rectorának, a kire először fognának ellenségei a katholikus világ buzgó bajnokai közt követ dobni, kétszeresen kínzó volt ez utóbbi gondolat. A felelősségtől félő Mátyást könnyű volt neki fölráznia ; nem került ez semmi nehézségbe a főherczeg érdekeit szívükön viselő, a császárt pedig gyűlölő Trautsonnál és Khren- pergnél sem ; Brenner habozás nélkül követte Khleslt és Mátyást ; Liechtenstein és Mollart, a császár bizahnasai pedig már bölcsen belátták a kényszerhelyzetet, melybe e kérdésnél a bécsi missió elvállalásával belekerültek, vagy a mi valószínűbb, igazat adtak Mátyásnak és úgy okoskodtak, hogy a megerősítés úgyis a király dolga.1) 1) Erről az egész situátióról roppant érdekes képet nyújtanak és a császár bizalmasainak is, főként Mollartnak szerepét kitünően megvilágítják az Irományok 43., 44., 45. és 65. számok alatt közölt levelek és Mátyás levele Miksa bajor herczeghez 1606 augusztus 16. (Közli Stieve id. m. VI. 54.)
