Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 12. 1606 (Bp., 1917)
II. A "bécsi béke" és a három kassai országgyűlés 1616. június-deczember
172 A »BÉCSI BÉKE« taxatíve, különösen pedig az, hogy bennmaradt a szövegben az a tilalom, hogy protestáns praedieatorok oda. a hol a fölkelés előtt nem voltak, be ne vitethessenek. Egy újabb szövegtervezetben 4) tehát erélyesen érvényesítő kifogásait : taxatíve és pedig még bővebben felsorolta, hogy a vallás szabad gyakorlata Magyarország határain belül az összes rendeket, úgy a mágnásokat. mint a nemeseket, a szabad királyi és a privilegiált mezővárosokat, va1 amint a magyar végvidékek magyar katonaságát egyaránt megilleti. A protestáns praedieatorokra vonatkozá tilalmat pedig ép oly könyörtelenül kitörölte, mint előbb.* 2) Látni való volt, hogy ebben az utóbbi pontban a fölkelő" magyarság képviselője hajthatatlan, bármily nagy érdeke volt volna is a katholikus egyháznak azokat a hittérítőket, a népre oly nagy befolyású protestáns praedieatorokat oly városoktól és oly végházaktól, nemesi curiáktól vagy kastélyoktól, a hol addig meg nem fordultak vagy meg nem telepedtek, a jövőre is távoltartani. Miután hát Trautsonék engedni voltak kénytelenek, a mérleg nyelvét legalább némi ellenconcessiókkal kívánták ismét magok felé hajlítani : világos kimondását követelték annak, a mit már hallgatólag az előbbi napon föltételeztek, hogy tudniillik a vallás szabad gyakorlata a taxatíve fölsorolt rendek közt csak azokra a szabadalmazott (nem-királyi) városokra vonatkozik, a melyek közvetlenül a koronától függenek.3 4) tehát az érseki, püspöki, földesúri szabadalmakkal ellátottakra nQm. Azután a tervezet végében, ott a hol a katholikusoknak «a templomaikról való szabad rendelkezés biztosíttatik, beszúratni kívánták azt a határozmányt, hogy a katholikusoknak a fölkelés zavarai alatt elvett templomai visszaadassanak.4) Ha Illésházy- nak magának mint földesúrnak, persze nem vallási okokból, nem volt volna annyi kellemetlensége a trencséni polgárokkal L Irományok 25. i) alatt. Hasonmását lásd a kötet végén II. sz. a, 2) Lásd a kötet végén a II. számú facsimilében az idevágó aláhúzott sorokat. Az aláhúzás az akkori írásszabályok szerint a törlést jelentette. 3) »Oppida privilegiata, immediate ad coronam spectantia.« Irományok 25. i) alatt. Hasonmása a kötet végén IL sz. a. ; a betoldás (Illésházy margón levő betoldásába) Khrenperg kezétől. 4) Lásd u. o.
