Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 12. 1606 (Bp., 1917)
II. A "bécsi béke" és a három kassai országgyűlés 1616. június-deczember
120 A »BÉCSI BÉKE« viszonyok nyomása alatt a józan ész követelménye a magyar protestánsok kívánságainak engedni s ebbeli nézetéhez a meggyőződés szilárdságával ragaszkodott, mint azt róla Khlesl a prágai nunciusnak panaszosan meg is írta,1) Rudolf ki nem irtható gyanakodásánál fogva nem jó szemmel tekinté Traut- sont Mátyás oldalán és több ízben felszólítá öccsét, hogy az öreg főurat távolítsa el s egyáltalán semminemű államügyhez ne használja. Ez a gyűlölet volt az oka, hogy Trantson a küszöbön álló tárgyalásokban nem akart részt venni és a mikor a főherczeg őt, mint a magyar ügyek alapos ismerőjét, c kiegyezési bizottság elnöki tisztére kinevezte, Trantson ehhez írásbeli parancs kiállítását kérte a császár részéről, a mit persze a gyanakvó Rudolftól kieszközölni nem lehetett és így a főherczeg kénytelen volt magára vállalni a felelősséget, hogy Trantson a kiegyezés tárgyalásait vezethesse.* 2) Ellentétben az öreg Trautsonnal, báró Liechtenstein Károly belső titkos tanácsos, egy élte delén álló 37 éves férfin, császári urának különös bizalmával dicsekedhetett. Ot és báró Mollart Ernőt épen a császár delegálta a tárgyalásokhoz.3) a mi a fő- herczeget eleintén azért bántotta, mert e két biztos jelenléte az ő politikai prestigének a februári kiegyezés sikertelensége miatti csökkenését jelképezé, noha valójában a császár a végre kiddé ki Bécsbe őket, hogy Mátyásnak netán bátyja ellen táplált titkos czéljait ellenőrizzék. Ily titkos czélokat azonban Liechtenstein nem tudott fölfedezni, de mikor összehasonlítá a főherczeg komoly törekvéseit a császárnak kedélybajából eredő lomhaságával és meggyőződött ? főherczeg nehéz helyzetéről. *) A nuncius jelentése auguszt. 9. (Meyernél 816. sz.) 2) Trautsonról I. Bergmann. Medaillen II. 227. és köv., Allgem. deutsche Biogr. 38,322 és köv. : T. Tár 1882, Bocskay levelezése ; Khlesl Mária főher- czegasszonyhoz máj. 27 (Hammer id. h.), Mollart jelent, a császárhoz máj. 26. (U. o. II. Urkdn. 7.); Bodenius jelent, máj. 21 (Stieve, Briefe und Acten etc. VI. 107); Dietrichstein bibornok és Lamberg titk. tanácsos jelent. 1606. decz. 28. (Hammer id. h. II. Urkdn. 35.) 3) Még auguszt. 16-kán is panaszkodik Mátyás öcscséhez Miksához írt levelében, hogy e két férfiút a császár az ő tudta és kérése nélkül kiddé a tárgyalásokhoz (ered. Innsbr.) ; de a császárral szemben megfordítá a bot végét és már június 12-én kéri őt, hogy Liechtenstein mindvégig a tárgyalásoknál maradhasson. (Fogaim. Kpü. F. 15434.)
