Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)
III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN
208 \ KonpONAI ORSZÁGGYŰLÉS. pongyolaságát, melylyel az egyes határozmányok (törvényczikkek), liogy úgy mondjam, maguktól megszerkesztődtek. A mi az előbbit illeti, az annál föltünőbb, mert a kir. propositiők, modern szóval törvényjavaslatok, a melyekből törvényczikkek lőnek, a XVI. században s a XVII. elején sok esetben eredetileg épen abból a műhelyből kerültek ki, a hol a németbirodalmi gyűlések csász. előterjesztéseit is megkovácsolták, t. i. a titkos tanácsból és a Németbirodalomnak a csász. udvarban székelő vice-cancellariatusából. Míg azonban a csász. előterjesztéseken bizonyos józan rendszert, tárgyak szerint való tagozatot mégis csak észre lehet venni; ezt a magyar előterjesztéseknél keresve is nehezen találhatni meg. Itt a legkülönbözőbb tárgyakról szóló czikkek közé minden okozati, sőt minden alkalmi összefüggés nélkül egy - ugyanazon vagy rokon tárgyakra vonatkozó határozatok szétdarabolva, egymástól elválasztva ékeltetnek be. Ezt a rendszertelenséget azonban csaknem fölülmúlja az akribiának, a precisitásnak ama teljes hiánya, mely az egyes határozmányok szövegét gyakran érthetetlenné, sőt kétessé vagy épen ellenmondóvá teszi. Mint csattanós példáját az ellenmondásnak idéztem az 1604. évi XXII. törvény czikkről szóló tanulmányomban*) azt a határozatot? mely egy lélekzet alatt megerősíti és hatályon kívül helyezi a felsőmagyarországi szabad királyi városok mint kereskedelmi letét-helyek kiváltságait; párja ennek a korponai rendek föntebb ismertetett határozata a kamarák eltörléséről, s hozzájuk csatlakozik pongyolaság tekintetéből a vallásszabadság törvényes elismerését czélzó. de e czélzatot világosan ki nem fejező végzés, melyről szintén föntebb volt szó. 2) Csak azzal a föntartással hát, mely a most mondot') Budapesti Szemle 1889. májusi füzet és M. Országgy. Emlékek. X. kötet. s) E jelenségek magyarázatát, tehát okát adni, fejlődésükben és végleteikben követni nem ezen értekezés körébe tartozik. Másutt és más alkalommal, tán egy külön tanulmányban visszatérek még majd rájuk. Most csak arra a rövid jegyzetre utalok, melyet alább jelen fejezet azon részében talál meg az olvasó, a hol a magyar királyi tanácsról s ennek kapcsában az 1569 : XXXVIII. tczikkről van szó.
