Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN

I 6 0 5. KÖVEM BEE UECZEMKEKBEN. takból önként folyik, merem azt az állítást koozkáztatni, hogy a korponai kiegyezési alkunak első napon letárgyalt pontjai a rendek szeméban a kiegyezés főbb föltételeinek látszottak lenni, s a második napon, november 28-dikán (pénteken, Bocskay »szerencsés« heti napján), ama föltételek kerültek vita alá, melyeket a rendek másodsorban tartának fontosaknak, a melyeknél — hadd legyen szabad e nagyon is triviális kifejezést használnom — nem szorítá annyira lábukat a csizma. Noha, mint látni fogjuk, nem egy e föltételek közül valóban kiáltó közjogi és politikai sérelmek orvoslását kivánta. Látszólag nem tartozott ez utóbbiak közé a soron levő pont, Bocskay föltételeinek 8-dika a jezsuitákról. Azt kivánta ebben a fejedelem, hogy a király a Jézus-rend tagjait ez országból kivigye s többé be se ereszsze. »Elégedjenek meg (a páterek) azzal, hogy Erdélyt funditus evertálták és felforgatták — mondja róluk az indokolás,

1) — itt ez országban (Magyarországban) sem efficiálnának egyebet háborúnál s minden dolgok fel fordításánál.« Lehetetlen, hogy ez a megokolás eszünkbe ne juttassa, a mit a rend tagjai ellen több mint egy évtized óta Erdélyben vádul fölhoztak, s különösen azt, hogy Erdélyt a maga hagyományos politikájától, a törökkel való békés egyetértéstől, az ingadozó Báthory Zsigmond kormányzása alatt az a nagy conceptiójú, a keresztyén hatalmak egyesítését s a török uralom megtörését czélzó terv téríté el, a melyet a prágai és gráczi udvarban ós Báthory Zsigmond mellett a jezsuiták, főként az ideális fölfogású, tevékeny szellemű Cardio Alfons

2) kovácsoltak. Néhány szép lapot, néhány fényes győzelmet, húnyó dicsőség fölragyogását köszönheti e tervnek Erdély s az anyaország története. De a dicsőség rövid napjait a leirhatlan nyomor és szenvedés hosszú évei, Báthory Endre, Mihály vajda, Básta és Székely Mózes szomorú korszakai követték, gyűlölettel töltvén el minden erdélyi s partiumbeli ember lelkét e bajok okainak hitt jezsuiták ellen. J) Irományok X. sz. 8. pont. Erről bővebben Szilágyi S, Oarillo Alfonz cz. becr.es művében.