Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN

1605. NOVEMBER T>EOJ5EMBEBREN. 35 J körének összezsugorodását tárgyalá. A Lelyett, liogy úgy ennek a roppant fontosságú közjogi kérdésnek, mint a magyar tanácsról szóló s csak — mint láttuk — szintén mellékesen fölvetett kívánságnak külön fejezeteket szántak volna Bocskay és a korponai rendek a kiegyezés elengedhetetlen föltételei között: megelégedtek ebbeli sérelmük egyszerű fölsorolásával, óhajuk (nem követelésük) egyszerű registrálásával. A kérdésnek hosszú és nevezetes története van, melyre természetesen nem terjeszkedhetünk ki. Legyen elég annyit említeni meg, hogy a rendiség e virágzó korában a központosításra törekvő monarcliicus hatalom, a mennyire körülmények és intézmények engedék, az uralkodó közvetlen közelében tartózkodó, szorosan udvari hatóságok — személyes szolgái és bizalmasai — kezeibe igyekvék az összes legfelsőbb fokú kormányzási teendőket concentrálni és e törekvésnél minél kevesebb ügyet vetett az uralkodó jogara alatti, egymással csak a personál-unió köteléke által időlegesen egybekapcsolt egyes országok külön államéletére s közjogára. így történt, hogy mikor I. Ferdinánd a maga udvari hatóságait — a melyek közül egyeseket tulaj donkép se németnek, se osztráknak, se magyarnak, se csehnek, hanem egy ideális és egységes, (persze közjogi alappal és elnevezéssel nem bíró) államhatalom központi orgánumainak contemplált — megszervezé: x) a magyar cancellária háttérbe szorult. Ezt a háttérbe szorulást azonban azok, a kiket illetett, az ország lakosai, eleintén nem vették észre, mert a magyar cancellária számára fönmaradtak a kegyosztogatási és igazságszolgáltatási, jobban mondva igazságügyi kormányzatra tartozó, aztán a birtokjogi ügyek és egyéb közjogi, elvileg fontos alakiságok, melyeket az ország szigorúan körülirt és megszabott törvényei, ususa és normái szerint kelle elintézni s a melyek, mint a köznapi életbe vágók, minden magyar embert folytonosan és egyformán érdekelték ; míg a kormányzat egyéb állami föladataival — melyek 0 Röviden utalok itt Fellner czikkére, Zur Gesch. d. österr. Centralverwaltung« a Mittheilungend.Inst.f.österr. Gesch. Frsclig. 1887. évf. 258. és köv. lapjain. Továbbá a magyar Tanácsnál mondottakhoz tett jegyzetemre, hol az idevágó irodalom legfőbb termékeit elősorolom.