Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)
III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN
L 6 05. NOVEMBER DECZEMBERBEN. 343 miatt a nagy izgatóban, a meggyőző szónokban, a kinek ajkain az országgyűlési rendek sokszor csaknem áhítattal csüngének, a XVII. század codificatorát, az ország második Werbőczyjét vélnők rejleni. Illésházy ugyan a magyar jog alapos ismerője volt, de még Telegdy vagy Mossóczy sem lakozott benne s annál kevésbé versenyezhetett volna két ifjabb kitűnő gyakorlati jogász kortársával, Cziráky Mózessel és Kubinvi Ferenczczel. A reform eszméjére őt nem tudományos meggyőződés, nem ideális mérlegelés, nem codificatori tehetség, hanem alkalmi és teljesen subjectiv okok, az ellene indított pör következményein való évődések vezették. Száműzetése alatt Lengyelországban sokat forgatván a magyar corpus jurist, arra a fölfedezésre jutott, hogy a decretumokban »igen gonosz articulusok« vannak, a melyekkel »magunk rontottuk meg egyszer is másszor is szabadságunkat«. Ilyennek jelölte meg különösen az 1546: XXV. tczikket, mint a mely szerinte egyenes arczúlütése a híres primae nonusnak, mert följogosítja a királyt, hogy, különféle ürügy alatt, közcsendháborítás czímén minden törvényes eljárás mellőztével sújthassa, akár halálbüntetéssel, a bűnösnek tartott alattvalót. Igaz ugyan, hogy a törvényczikk intentiója épenséggel nem a primae nonus ellensúlyozása volt s csak a köztudomású, közbotrányt okozó hatalmaskodók ellen irányula, mint a minő pl. az a Székely Antal lehetett, a ki miatt, mint Illésházytól megtanűljuk, ez az articulus létrejött. De a király — így okoskodék a száműzetése miatt elkeseredett Illésházy — most ezt a czikket mindenkire s mindenre alkalmazza, »leültet néhány papot, a kik elítélik fejét és jószágát akárkinek,« mint a hogyan őt elítélték. Ezért kérte Illésházy már Krakóból irott levelében Bocskayt arra, hogy a tágmagyarázatú törvény példáján okúivá, a törvények általános revisióját a kiegyezés föltételei közé igtassa be. 1) A nagyobb szabású terv, az általános reform-elv izmos fája így csírázott hát ki az alkalmi, a személyes okok kicsiny magjából Illésházy lelkében. Bocskay azonban nem látta szükségesnek vagy czélszerűnek az ') 1605. június 19. Szilágyi S. közi. Tört. Tár 1878. 15. lap.